Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Útjelző csillagok
Cs. Varga István Elöljáró szavak dr. Kovács Zoltán könyvéhez Dr. Kovács Zoltánt két évtizede ismerem, évtizedes közírói, irodalomkutatói, áldásos bibliográfiai munkásságát nagyra becsülöm. A 86 éves közíró kora ifjúságában került a népi irodalom vonzáskörébe. 1948 után, Márai Sándor példájára, döntött úgy, amíg a szovjet megszállás tart Magyarországon, nem publikál egyetlen sort sem. Negyvenegy éven át kísérletet sem tett, hogy bármely publicisztikai írását megjelentesse. Nagy erkölcsi bátorságra volt szüksége, hogy a hosszúra nyúlt megszállás alatt csupán az íróasztala számára írta az összességében mintegy 800 flekknyi frontnaplóit, életrajzi emlékezéseit. Jogi végzettségű ember, de diplomájának alig vette hasznát, mert 1948-ban vezető közigazgatási állásából „kitisztogatták”. Azért csak 1948-ban történt vele meg mindez, mert ellenállási érdemei csak 1948-ra „évültek el”. (Három évig volt katona, ebből 13 hónapon át a doni fronton, túlélte a visszavonulást, századparancsnokként 1944-ben számos zsidót és katonaszökevényt mentett.) 1953-ban írt egy postai szabályzatot, ezért nevezték ki postai főtanácsosnak, négy évvel később, mint ellenforradalmárt elbocsátották, majd pedig internálták. Korunk ritka erénye, a legkedvesebb tanára iránti hálaérzés motiválta az 1984-ben -Palojtai Béla társszerzővel együtt - írta Grexa tanár úr cimű könyvét, amelyet 1984-ben második kiadásban is megjelentetett a Tankönyvkiadó. 1992-ben Hartyányi Istvánnal együtt elkészítette az 530 oldalas Németh László-bibliográfiát. Ötévi munkával gyűjtötte össze a 30-30 ívnyi Szabó Dezső-bibliográfiát és egy Németh László-breviáriumot. (A Mundus kiadó mindkettőt megvásárolta, de mindmáig nem jelentette meg.) 1989-ben törte meg önmagára mért szilenciumát, azóta száznál több publikációt adott közre. Útjelző csillagok címen ezekből válogatta össze, szerkesztette meg, az Ady örökségét tudatosító tanulmányok mellett öt-öt írást tartalmaz Szabó Dezsőről és Némethről. Szabó Dezső életművének kivételes mélységű ismeretét bizonyítja, hogy a fent említett breviáriumban szereplő minden idézet lelőhelyét megadja, minden nyomtatásban megjelent Szabó Dezső írást elolvasott. Ez irányú ismereteit, tudását növelte, hogy a Szenei Molnár Társaság kiadásában publikált, Budai Balogh Sándor és Hartyányi István által gyűjtött és szerkesztett Szabó Dezső bibliográfia anyaggyűjtésében baráti segítője volt az egykori kiváló könyvkiadó és bibliográfus Hartyányi Istvánnak. Nagy Péter 1964-es Szabó Dezső-monográfiája és Gombos Gyula 1965-ben, Münchenben kiadott Szabó Dezső-könyve ismeretében tudatosan munkálkodott azon, hogy személyes valóságismerete, élményei, meggyőződése szellemében felmutassa Szabó Dezső azon írói-eszmei értékeit, tanulságait, amelyek érdemessé teszik, hogy jelentékeny íróként tartsuk számon. Vitathatatlan, hogy a sokat vitatott író nyelvalkotó zsenialitását és humorát ilyen mélységben dr. Kovács Zoltán előtt senki sem tárta fel. Schopenhauer igazságát vallja: egy író munkásságát nem szabad egyes elkülönített alkotásaiból megítélni, hanem a teljes életműből, dinamikusan születő-fejlődő összességéből kell véleményünket, értelmezésünket és értékelésünket kialakítani. Szabó Dezső radikalizmusáról, politikusi, ideológia-teremtő munkásságáról, tevékenységéről ad átfogó képet, nemritkán lényegi kérdésekben vitatkozva Nagy Péter monográfiájának alapvető megállapításaival. Új Hevesi Napló 37
