Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A Janus-arcú ember II.
fizikálisnál magasabb értéket. Ez természetesen nem volt ilyen tisztán megfogalmazva, de a bergsoni intuíciót véve alapul, egy belső indíték diktálta ezt a természetből le nem vezethető irracionális magatartást. Az intuíció pedig az alap, melyen axiómáink evidenciája is nyugszik. Amit fizikai szinten ösztönnek nevezünk és spontán reakciókat vált ki belőlünk, annak metafizikai megfelelője az intuíció, mely az evidenciát, a magától értetődőt fogadtatja el velünk, még akkor is, ha erre nincs bizonyítékunk. Csak az egyik a belső, a másik a külső emberre hat elsődlegesen. A minőség misztikus jellegű, és minden olyan vallás, mely tagadja a misztikum értékét, nem vallás, hanem csak szekta. De ezzel nem akarok most foglalkozni. Csupán ki akartam emelni, hogy bármennyire is szeretnénk jóindulattal és humanitással megoldani az emberiség jövőt fenyegető problémáit, a józan ész érveire hivatkozva, kísérletünk nem lesz sikeres. Az ember sokkal többrétű annál, mintsem kizárólag értelmi fakultásának irányítására hasznos önzését feladja. Sem az alkohol, sem a kábítószer rabja nem tud kiszabadulni bilincseiből csupán azért, mert értelmével felfogja annak káros hatását. Mindaddig, amíg egy felsőbbrendűségbe vetett hit nem ad magasabb értéket életének, a logika érvei nem formálják át egyéniségét. Csak a magunkbanézés (introspectio) embert formáló ereje adja meg azt a minőségi értéket, ami az ösztön csábító kényszere alól felszabadít. Az albán tanítónő csak ebből az erőforrásból merítve tudott Teréz Anyává emelkedni. Apor püspök csak ettől áthatva állt a szovjet géppisztoly elé, és Dietrich Bonhoffer is hasonló belső értéktől áthatva nézett szembe náci kivégzőivel. A Minőség az emberben az alkotó képességén keresztül nyilatkozik meg. Mivel az alkotókészség az emberi társadalom szoros hozzátartozója, Janus-arcú kettős kötődésünket ebből a szempontból is meg kell vizsgálnunk. A Janus-arc anyagra koncentráló alkotókészsége nagyszerű sikereket ért el. Mint technikai ember létrehozott az anyagon olyan változásokat, melyek mint a technika vívmányai a napi életet könnyítik meg számunkra. Bár ezek nélkülözhetetlen részeivé lettek mai életünknek, komoly árat fizettünk értük a föld életfenntartó szférájának rombolásával. A jövő kérdése, hogy ezek a vívmányok hasznosak lesznek-e a jövő érdekében? A belső ember ugyanis nem a hasznosat, hanem az életadó értéket tartja szem előtt. Ez' már erkölcsi kérdés, amire a tudomány nem tud választ adni. Sok felfedezés rövidtávon úgy nézett ki, hogy hasznos, hiszen megfékezte a természet pusztító erejét, de hosszú távon csak most döbbenünk rá káros hatásukra. A sok mesterséges talajjavító vegyszer vagy a rovarirtók mind ebbe a kategóriába tartoznak. Mivel az állat nem képes el nem bomló anyagot előállítani, minden le nem bomló (non-biodegrading) anyag az emberi felelőtlenség hirdetője. Hiába hivatkozunk hasznos mivoltukra, a felelősség alól az nem ment föl. Értékelésem szerint a hasznos nem mindig erkölcsös, legfeljebb csak kívánatos életformánk szempontjából. Viszont az erkölcsileg „JÓ” nem szükséges anyagi jólétünk fenntartásához, de elengedhetetlen egy természettel egyensúlyban álló létbiztonság megteremtéséhez, aminek értéke a köznapi nyelven a „BOLDOGSÁG”-nak nevezett belső békének alapja. A hasznosság szempontjából közömbös, hogy van-e a világon egy Pietá, egy Vermeer- festmény, egy Verdi-opera, vagy Faust-dráma. Még az sem változtat semmit azon a gyakorlati életformán, mely az olajtól az atomreaktorokig a természeti kincseket kihasználja, hogy volt-e valaha Szókratész vagy Buddha, vagy Krisztus ezen a világon. És mégis érezzük a belső ember intuitív érték-ösztönével, hogy úgy a művészi, mint a szellemi alkotások szebbé és jobbá, vagyis értékesebbé tették az emberiség életét. Egy olyan értéket hoztak bele az emberi létezésbe, mely független attól, hogy mennyit termel az acélipar, vagy hány megabyte van a számítógépemben. Itt érzékelhető, hogy a Janus-arc mindkét vetülete fontos, de az emberi boldogság mégis elsődlegesen belső értékeinktől függ. Új Hevesi Napló 33
