Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A Janus-arcú ember II.
A társadalom átalakításáról szólva beszélnünk kell az ALKOTÁS fogalmáról is. Az alkotás a semmiből valamivé válást, vagyis átlényegülést jelent. Ez lényegében egy misztérium. Minden, ami létezik az Univerzumban, valamikor teremtődött. Ne felejtsük, hogy itt a végtelennel állunk szemben, és az időt nem hétköznapi értelemben kell érzékelnünk, hiszen az idő is a teremtéssel egyszerre kezdődött. A TEREMTŐ ERŐT előzménynélkülinek kell feltételeznünk. Ez egy olyan absztrakt elképzelés, ami meghaladja az ember anyagra fókuszáló értelmét, és csak a hit nyíltságával közelíthető meg. Ez a feltevés az a priori axiómákhoz hasonlóan bebizonyíthatatlan. Ennek tagadása vagy elfogadása kívül esik az érvelés határán. A Teremtés időpontjának felfoghatatlansága csak időkoncepciónk végességét jelenti. Az ember alkotóképessége az anyagból valami újnak a formálásával jut kifejezésre. Ez az anyag akkumulatív szintjén az értelemmel megtervezett szerkezetnek az anyagba való átültetésével más és más használati tárgyakat valósított meg. Ugyanazon csavarok, drótok és mágnesekből, mint alkatrészeiből más és más szerkezeti összetétellel más és már tárgy készíthető, például írógép, vasaló vagy telefon. Az ilyen alkotás technikai jellegű. De ha az anyagba egy minőségi többletet visz bele az alkotó, mintegy a saját belsőségét lehelve abba, akkor művészi alkotás jön létre. A művészinek nem kell feltétlenül szépnek lenni, de feltétlenül lelki minőséget kell sugároznia. Ez a minőségi különbség különbözteti meg Beethoven IX. szimfóniáját az autótülkölés zajától, holott fizikai értelemben mindkettő légrezgés. Ez különbözteti meg a sajtótudósítást a költeménytől, bár mindkettő csak szavak halmaza. Ez teszi a vászonra kent színeket festménnyé, míg ugyanazon pigment a szobafalon csak mázolás. Ez a különbség egy faragott márványlépcső és Michelangelo Dávidja között, pedig fizikai lényegében mindkettő faragott kő. Hogy mi ez a minőség, nem tudom. Hiába fognak könyvtárakat megtölteni magyarázatokkal, a minőség kicsúszik a megfoghatóság markából. Annak a másik területnek, ahol az emberi minőség csodákat alkothat, tárgya maga az ember. Mikor az ember a külső érdekeit legyőzve a belső sugallatra az erkölcsi értékhez igazítja az életét, akkor egy „JOBB EMBERT” alkot önmagából. BELSŐSÉGÜNK AZ EGYETLEN TERÜLET, AHOL ERKÖLCSI MINŐSÉGÜNK SZABADON VALÓSULHAT MEG MINDEN FIZIKAI AKADÁLY NÉLKÜL. Belső értékeinket szabadon fogadjuk el vagy utasítjuk vissza. Minden más területen szabadságunkat fizikai végességünk korlátozza. Emberi méltóságunkat egyedül belső döntésünk szabadsága biztosítja. Ez sokszor a magunkban hordozott külsőségre figyelő ember előtt is érthetetlen. Teréz Anyát is sokan tekintették megszállottnak, vagy kicsit bolondnak. Mikor abbahagyta a kiváltságos leányok nevelését és elment leprásokat ápolni, még apácatársai sem értették meg. Ő egy belső erkölcsi Minőség parancsára cselekedett, és lassan erre a szokatlan értékre az egész világ felfigyelt. Assisi Szent Ferencet a kereskedő szellemű apja sem értette meg. Mert az ilyen egyéniség különcnek tűnik, de hatása alól senki sem tud szabadulni. Ez a belső minőségi szabadság váltja meg a szerencsétlen morfinistát a méregre utaltság fizikai rabságából. Szabadulásának nincs más útja, csak az erkölcsi minőség, mely átváltoztatja őt egy új emberré. Szabaddá teszi a rabot. Erre utal a Biblia „ÚJRASZÜLETÉS”-re vonatkozó kitétele. Mert az ilyen ember minőségileg lesz más, vagyis új. Ez az ember önalkotó (self-actualization) képessége és egyben létének legfelsőbb foka. Egy társadalmat csak ennek a képességnek az átszellemítő (transzcendens) ereje képes alapvetően megváltoztatni. Ne feledjük, hogy teljesen és totálisan egy társadalom sem váltható meg. Nincs kollektív üdvözülés és nincs földi Paradicsom. Hogy ennek az ideális álomnak a hiánya az emberiség tragédiájához vezet-e vagy sem, azt a jövő dönti el. De csak az ember belsőségének értéke jelöli a békés 34 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
