Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Szentévek a múltban, szentév a mában
Újkori szentévek Az 1550. és 1575-i, 10-11. szentévek az egyház reformján dolgozó tridenti zsinat idejére estek, és részesei voltak annak a megújulási J'olyamatnak, amely az egyházban elkezdődött. Olyan nagy nevek fémjelezték e korszakot, a szentévi eseményeket is, mint Loyolai szent Ignác, Néri szent Fülöp, Borromei szt. Károly. Az 1600-as, 12-ik szentévre - az újjáéledés jeleként - több mint 3 millió zarándok érkezett az Örök Városba, melynek lakossága ezidőtájt 200 ezer körül mozgott. Ettől a szentévtől kezdve napjainkig nem múlt el egyetlen jubileum sem anélkül, hogy ne történt volna valamilyen szentté avatás. Ezt a mozzanatot az egyháztörténészek úgy értékelik, hogy az egyház központi vezetése e szentté avatásokkal igyekezett az egyes nemzeteket szorosabban magához vonni - az újkori egyházellenes, elidegenítő áramlatokkal szemben. A 17. század utolsó szentévének (1765) kimagasló személyisége volt a svéd Krisztina királynő, aki áttért a katolikus hitre, majd lemondott uralkodói méltóságáról, és Rómába költözött. A 17. században Róma elnyerte nagyjából ma ismert arculatát, legalábbis ami az egyházi épületeket illeti. A 700-as évek jubileumaira a pápák igyekeztek a világi, állami középületek építésével reprezentálni és újdonságokat felmutatni a barokk külsőségességnek és pompának hódolva, ami a szentévek lelkiségére is hatással volt. A zarándokok sajnos sokszor csak „turistaként” járták a Szent Várost. A század második felétől pedig mind jobban érvényesült a francia felvilágosodás „elvilágiasító” befolyása, főképp az egyház- és vallásellenességet széles körben propagáló Enciklopédia 1751-es megjelenése után (30 ezer példányban). Az 1775-ös szentév mindössze 300 ezer zarándokot tudott mozgósítani, igaz, hogy háborúk dúltak Európában, de a jezsuita rend pápai feloszlatása is komoly zavarokat okozott a hívek körében. Az 1800-as esztendő jubileumi ünneplés nélkül múlt el a napóleoni háborúk miatt, meg a pápák is a francia császár foglyi voltak (VI. és VII. Pius egymás után). Az egész 19. századra egyébként ráüti bélyegét az ellentét és szellemi küzdelem a katolicizmus és felvilágosodás, vagy konkrétabban a liberalizmus között. Félszázados ür után megtartották ugyan az 1825-iki szentévet, de igen szerény keretek között. És szinte ugyanez ismétlődött IX. Pius hosszú pápasága alatt (1846-78), aki Szillabuszában megbélyegezte és elítélte a liberalizmust, de át kellett élnie Róma 1870-es elfoglalását, ami egyben a Pápai Állam megszűnését is jelentette. A pápa magát a „Vatikán önkéntes foglyának” minősítette, és bár az 1875-iki szentévet 21-ikként meghirdette, de a szentkapuk zárva maradtak. A pápaság az új helyzetben igyekezett megtalálni „új” helyét, s hogy ez megtörtént (konkréten, itáliai viszonylatban az 1929-es lateráni paktummal, eszmei szinten tanúsítja VI. Pál 1962-es nyilatkozata, melyben a Pápai Állam megszűnését „gondviselésszerü eseménynek” minősítette, mely által a pápaság „az evangélium hiteles tanújává ” vált a világ számára, megszabadulva a „világi” terhektől. A 22. szentév 1900-ben a 90 éves XIII. Leó pápaságához kapcsolódik, aki elsőként „államnélküli” pápaként tudott egy új, sajátos erkölcsi tekintélyt biztosítani magának - nemcsak az egyházban, de a világ előtt is. A 20. század pápái ezen az úton haladva tovább - egészen magas csúcsot tudtak elérni. 1900 áprilisában egyébként a szentévhez csatlakozva országos magyar zarándoklat járt Rómában - a kereszténység felvételének 9. centenáriuma emlékére. A 23. (1925-ös) szentév - az I. világháború kataklizmája után - a népek közti kiengesztelődés és megbékélés jegyében telt el, és ez a szentév képes volt újra a vallási és lelki értékek felé fordítani a hívők sokaságát. Magyar rekord is született e szentévben: az olaszok után magyarok vettek részt a legtöbben a jubileumon. Rendkívüli szentév volt az 1933-as, Urunk halálának 19. évszázada alkalmából. És XI. Pius lett az első, aki a megnyitás alkalmából rádió-hullámhosszon is hallható volt. És egy másik „rekord”: a Új Hevesi Napló 23
