Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Szentévek a múltban, szentév a mában
kínai Wei zarándok 15 ezer kilométert tett meg gyalog Rómába. Az 1950-es szentévre 3 millió zarándok érkezett, elsőízben jöttek repülőgépen is. Kordokumentumként is álljon itt egy találkozás: a német Hans Kreuter Buchenwald egykori SS-őreként a szent kapu előtt találkozott és kiengesztelődött Sardjeck nevű, egykori zsidó foglyával, mindketten rátalálva az egyházra, s az egyházban egymásra mint testvérekre. A szentév történelmi eseménye volt különben Szűz Mária mennybevételének dogmaként való kihirdetése. Sajnos a lezárult vasfüggöny miatt hazánkból már kevesen vehettek részt e jubileum ünnepségein. Végül az utolsóelőtti szentév, az 1975. évi 25-ik a sorban, melyet VI. Pál nyitott meg azzal a reménységgel, hogy a harmadik világ népei és egyházai minél közelebb kerüljenek Rómához. 7 millió látogatója volt. II. János Pál pápa 1983-84-re rendkívüli jubileumot hirdetett megváltásunk évfordulója alkalmából, 1987-et pedig Mária-éwé nyilvánította. Ezek a szentévek már a 2000. Évi Nagy Jubileum lelki előkészítéséhez tartoztak, melyre - bízva Isten kegyelmében és a hívek buzgóságában - 30-35 millió zarándokol vár az Örök Város. A szentévek nagyon vázlatos, külső történetének felrajzolása után zárjuk le e részt azzal, hogy bár az egyes időszakok közt volt különbség a cél, eszmény megvalósításának mélységében, a lényeg azért mindig a hívek bünbánat-tartása, „megtérése” volt. Ezért a szentgyónás az alapvető feltétel a búcsúk megnyeréséhez, a többi: a zarándoklat, római tartózkodás, templomok felkeresése, adakozás - kiegészítő mozzanatok, időnként változó előírásokkal. 1625-től pl. szentévi búcsúban részesülhettek azok is, akik önhibájukon kívül nem tudtak Rómába zarándokolni (pl. betegek, foglyok, klauzúrás szerzetesek). Szentévünk és a magyar jubileum A szentévek 700 éves történetében ez a 2000-ik esztendőre esik az első, eddig egyetlen millenáris, ezredváltó jubileumi év. Ez a körülmény kétségtelenül bizonyos hangulati hatással, következménnyel van az egész szentévre, ami már az 1999-iki karácsonyi évnyitási szertartásnál is észrevehető volt. A Szentatya utasítása szerint ugyanis a kapunyitási liturgia kevésbé a bűnbánati komorság jegyében zajlott le, hanem inkább az ezrednyitás és évezred-zárás örvendező, hálaadó hangulatában. Ezt tükrözte a maga óarany ragyogásában és pompájában az az új, különleges palást is - arany, skarlát és égszínkék színeivel, amely külön erre az alkalomra készült - a toscanai Prato városának középkori szövetgyárában. Az olasz lapok azt írták: „az új évezred megújuló, új egyházának jelképe” ez az újszerű palást; liberális magyar újságírók - elég tiszteletlenül és ünneprontón - „show-müsorok villogó ruháira emlékeztető” palástról cikkeztek. Hátoldalán a szentévi jubileum jelvénye volt látható kihímezve. A hívő megfigyelő számára mindenestre egyértelművé tették az ünnepi, örömteli hangulatot a liturgia szövegei. Ezek közt a csúcspont a Lukács-evangéliumi részlet volt, mely szerint Krisztus az ószövetségi jubileumok beteljesítője, aki meghirdeti az egész emberiség számára „Isten kegyelmének esztendejét ”. A szentévi, kapunyitási liturgia szívdobogtató ünnepélyességéhez hasonló és méltó volt a mi magyar jubileumunk nyitánya - az esztergomi szentmisével, s főképp a szent korona ünnepi átvitelével az Ország Házába, a parlamentbe. Nemkülönben az ott elhangzott miniszterelnöki bizonyságtevő beszéd, melynek történelmi mondanivalójából a leglényeget illendő fölidézni: „Ezer esztendős keresztény államiságunk évfordulójához, millenniumához érkeztünk... Európa nem egyszerűen egy földrész. Hiszen itt, a Kárpát-medencében éltünk mi, magyarok, már István előtt is. Itt éltünk, és nem kellett egy tapodtat sem mennünk 24 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
