Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Gyüre Lajos: Körlevelek
Szeretve tisztelő attyafia és barátja, Terhes Sámuel esperes” Alig két hónapja a költő halála után (1855. nov. 19-én halt meg Budapesten) barátja és komája, Deák Ferenc széleskörű baráti levelezést indít az ínséges időket élő özvegy és az árvák (nyolc gyerek) közadakozásból való megsegítésére, mondván a körlevél egyik mondata szerint: mert hiszen se ország se világ nem segít, segítsük hát önmagunkat...” Az alaposságáról közismerten jónevű Benedek Marcell Irodalmi lexikonja (1927- ből) így írja le Vörösmarty idevágó életrajzát: „... A leigázott nagyváros (értsd: Budapest. Gy.L.) fényes temetést rendez számára, Deák felhívására a nemzet hatalmas összeget bocsát özvegye és árvái rendelkezésére...” Ezt a kissé patetikus és egyben félremagyarázható szöveget oldja fel az 1964-ben megjelent 6 kötetes A magyar irodalom története c. könyv szerzője a 3. rész 479. oldalán: „... A támasz nélkül maradt család társadalmi segélyezését a hatóságok megtiltották, Deák Ferencnek mégis sikerült magánlevelezés útján közadakozásból húszezer forintot gyűjteni az árvák javára...” A temetés sem volt „fényes”. A hatóságok megtiltottak mindennemű beszédet, s a megjelent tömeg csak néma felvonulással adózhatott a halott költőnek. S a levél - mely bizonyára nem az egyedüli - bizonyítja, hogy nem a ködösítő „nemzet” bocsátott hatalmas összeget az árvák megsegítésére, hanem a nép apró adományaiból, akik maguk is rá voltak szorulva a segítségre, vagy akiknek nagy része - frissen felszabadult jobbágy - talán még írni, s olvasni is alig, vagy egyáltalán nem tudott. Netán uram bocsá’, ők jobban tudták, ki a Szózat szerzője, mint a Magyar televízió egyik mai vezető riportere, aki egy országos szavalóversenyen mint bíráló bizottsági tag, nem fogadta el Vörösmarty-versként a Szózatot - mivel ez a cím nem volt a papírjára felírva. A fent nevezett körlevél eredetijét évekkel ezelőtt közlésre elküldtem az Új Tükör szerkesztőségébe, nem tudva, hogy az már megszűnőben van. Az írást nem közölték, s az eredeti Körlevelet sem juttatták vissza hozzám. Kérem, hogy a volt szerkesztők az Új Hevesi Naplóhoz, vagy a Petőfi Irodalmi Múzeumba juttassák el a Körlevelet. Az eredeti körlevél Új Hevesi Napló 51
