Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A Janus-arcú ember
Domokos (Sándor & Jcmus^arcú emßer Az emberi kettősség és a társadalmi változások viszonya Janus római istenség a mitológia nyelvén fejezi ki azt, hogy az ember valóban két nézőpontból vizsgálja a létezést. Az egyik a külső, a másik a belső létünk felé figyel. A KÜLSŐ EMBER látószöge a mérhető mennyiségre, a piac és a termelés realitására, a földi javakra és érdekekre, a viselkedést szabályozó ösztönre fókuszál. Vagyis arra, aminek mérhető ára van. Ez az emberi szemszög az erős, kompetitiv ember látószöge, mely önzéséből kifolyólag a maga hasznára megteremti az anyagilag és társadalmilag sikeres embert. Ez egy tudatosan durva általánosítás, amit a markáns jellemzés kedvéért állítok ide példának. Embervoltunk ezen komponensét nevezhetjük egyszerűen Mennyiségi vagy Kvantitatív Embernek. Korunk egyik legnagyobb teoretikus fizikusa, Stephen Hawking, mikor Einsteinnel kapcsolatban feltették neki a kérdést, hogy kettőjük közül ki a nagyobb teoretikus, azt felelte: „Nem tudom. Az Ember nem kvantifikálható!” Ő mondta ki ezt, aki az egész világmindenséget a számok rendszerében vizsgálta, és a teremtés pillanatához igyekezett számítógép segítségével visszakövetkeztetni. De mikor az ember belső értékének meghatározását kívánták tőle, nem tudott megnevezni egy olyan mértékegységet, amivel saját erkölcsi értékét megmérhette volna. Más szóval van az emberi öntudatnak egy másik vetülete, mely az ember belső értékére fókuszál, és felismeri az érték anyagtól független jellegét. Szándékosan nem használom a „felette álló” kifejezést, mert az mérhetőségi viszonyt jelentene, ami a minőség lényegével ellentétes. A BELSŐ EMBER, vagy a Minőségi Ember az, aki érzékeli azt az értéket, amit intellektuálisan definiálni nem tud (mert csak az anyag definiálható), mégis tudomása van létezéséről. Öntudatával képes magát ehhez az értékhez viszonyítva szemlélni. A Janus Minőségi arca a Mennyiségi arccal ellenkező irányba néz, de ebből nem következik az, hogy ez a két szempont rideg elkülönülésben létezik. Elég egy pillantást vetni magára a Janus-képmásra, és lehetetlen észre nem venni, hogy a két arc elválaszthatatlan egységben alkotja a Janus-arcot. Ez egyben a dualizmus egysége. A dualizmus nagyon sokszor megtévesztő, mert úgy néz ki a felületes szemlélő számára, mint valami ellentét. Bármennyire is nagyvonalú ez a leírás, mégis megmutatja embervoltunk hármas tagoltságát. Ezt már Platón felismerte, mikor azt a szekérbe fogott két lóval és az azokat irányító kocsihajtóval adott szemléltető kép az emberi természetről. Vagy kétezer évvel később Freud az Ego, Id és Szuperego hármasságával fejezte ki ugyanezt a viszonyt. Logikánk is hármas összefüggésben fogalmazza meg tételeit. Két tényező közötti összefüggés lehet egyenlő, kisebb vagy nagyobb. E hármas tagoltságból, ha egy tételt elhagyunk, az egész tétel összeomlik és értelmetlen lesz. De a Janus-arc egy szimbólum csupán a sok lehetőség közül. A kínai Jin-Jang hasonló módon kettős ellentétet mutat be. Az egyik rész a racionális, a másik az érzelmi alkatot jelenti. Aki nem veszi észre a két ellentétet egységbe fogó kört, a lényeget mulasztja el. Könnyen arra a téves következtetésre juthat, hogy az agresszív kompetitiv és a szubmissziv kooperatív kettősség egymástól függetlenül léteznek, mint ellentétek. A kör egysége elválaszthatatlanul egybefoglalja mind a kettőt. Minden dualizmust, ami Descartes óta mint Értelem és Anyag (Mind and Matter) mutattak be, és amit Sartre az „önmagában létezés” és „önmagáért létezés” formulájában az egzisztencialista filozófia sarokkövévé tett, 52 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
