Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fridél lajos: Bükkaljai ösvényeken XXII.
Bükkaljai ösvényeken XXII. Valami bűnöm kehet. Arról fogalmam sincs, hogy miféle, azt sem tudom, hogy mikor követhettem el, még kevésbé, hogy mit tehettem, vagy hogy mit nem tehettem akkor, amikor meg kellett volna tennem, vagy netán rosszat mondtam valahol valakiről valakinek. Esetleg elirigyeltem talán valamit? Nem tudom! Bárhogy is töprengek, gondolkodom, próbálok visszaemlékezni, nem jut eszembe; nem jövök rá arra, hogy mit véthettem. Pedig valami komoly bűnöm van, ami miatt vezekelnem kell. Mert engem átok ver az idén. Nem is akármilyen. Átok a javából. Fogós, kiengesztelhetetlen, súlyos átok. Mindannyiunk vadászéletében vannak hullámvölgyek, amikor a megszokottól eltérően sokkal nehezebben jutunk azokhoz az élményekhez, amelyek megadják a vadászat felejthetetlenül szép emlékeit. Akadnak kisebb-nagyobb bosszúságok, melléfogások, véletlenszerű bakik, rosszul felmért, vagy hibásan megítélt helyzetek, lehetőségek. Tudunk elveszített vadászkésekről, elhagyott elemlámpákról, dagonyába süllyedt és ott elakadt autókról, otthonfelejtett lőszerekről, megmagyarázhatatlan hibázásokról, hátizsákban kiömlött meleg teáról. Megtörténhet, hogy az eltervezett vadászhelyünkre előttünk már kollégánk beiratkozott, hogy az általunk tudott, ismert és elejteni tervezett vadat társunk meglövi, hogy a kihelyezett sókockát egy gombázó hazaviszi, hogy letörik alattunk a magasles létrájának valamelyik foka. Ám ezek apróságok. Ezek megtörténéséhez elég az is, hogy vadászatba indulásunkkor szerencsés vadászatot kívánva odaszól a szomszédunk anyósa. Ezek egyszerű, szinte bagatell ügyek. Na, persze, igen-igen bosszantó hangulatrontó egy-egy vadászatot tönkretevő, átokverte esetek ezek is, de hát akkor sem olyan, teljes szezont végigkísérő, kínos sikertelenség-áradatot okozók, mint ami engem kísér és sújt. Egy, szinte vértizzasztó, rafinált huncutságokat felvonultató megbabonázottság-sorozat, amelyhez valami irgalmatlan nagytehetségű főboszorkány átka szükséges, mert ilyet egy hétköznapi vagy holmi kezdő banyanövendék nem képes produkálni. Hát ilyen átok ver engem! S már jó ideje. Ősszel az évtizedek óta nem tapasztalt nagy mennyiségű eső miatt egyszerűen nem lehetett elvetni a búzát. Azon a négyezer hektáros területen, ahol leginkább vadászom, egyetlen szem őszi búza sem került a földbe. Még a vadfóldekbe is zabot vetettünk tavasszal, ami bizony később érik, mint az őszi búza, s a disznó számára nem is vonzó annyira. Sőt! Mikorra a zab tejessé, azaz ehetővé vált, a szomszédos társaságok területén, itt-ott időben elvetett kevés búza megtette a hatását, azaz a mi disznóink is átváltottak oda, és hogy a táplálékhoz közelebb legyenek, ott is maradtak. Bekölce mellett egy tavalyi kis búzatábla árvakelésében esett két süldő, majd néhány később a zabtáblában, ám az igazi nyári estés, búzatáblaszéli, hangulatos vaddisznólesekedés csak álom maradt. Hej, pedig tavasszal, amikor bakot figyelni jártunk, a távolban itt-ott zöldellő friss keléseket látva még nagyon bizakodtunk. 12 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
