Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fridél lajos: Bükkaljai ösvényeken XXII.
- Nézd csak, ni! Az ott biztosan búza! Akkor lesz már nagyon jó, ha abba járnak bele a disznók! - mondogattuk boldog bizakodással. De nem jártak bele. Nem bizony. Már csak azért sem, mert hogy egyik sem volt búza. Volt ott minden más: zab, árpa, rozs, de bizony búza, őszi vetésű, korán érő, bő termést hozó, igazi vaddisznócsemege egy sem volt közöttük. Ekkor éreztem először, hogy valami nincs rendjén. Hogy az előző évekhez képest valami másképpen működik. De nem törődtem akkor ezzel, mert úgy voltam vele, hogy azért nincs búza, mert nem vetettek. Sebaj. A disznónak enni kell, s ha nem a búzában, valahol másutt csak összeakadok velük. Nem csüggedtem. Az esős éjszakák utáni délelőttökön nyomozni jártam; újabb és újabb helyeken kerestem a disznók váltóit, és esténként ott lapultam, ahová a disznókat reméltem. Az árvakeléses búzatáblában - eső után - süldőnyomot fedeztem fel. Megtaláltam a beváltás helyét, a táplálkozás nyomait, s tisztán olvasható volt az is, hogy hol hagyta el vacsorahelyét. Már akkor - délelőtt - beírtam, hogy biztos lehessek az estében, és elég korán ki is ültem a tábla melletti kis domb oldalába, ahonnét pompás kilövés lehetősége kínálkozott. Miután elhelyezkedtem, és a szúnyogok ellen is alaposan bekenekedtem, traktorzúgásra figyeltem fel. A völgyecske túloldalán lévő dombéi mögött akkor csúszott le a nap, így a gerincen közeledő traktor foltját tisztán láttam. Erősödött a zúgása, ahogy közeledett, s mikor velem egy irányba ért, már azt vártam, hogy majd halkulni kezd, azaz, hogy távolodik. De nem ez történt. Légvonalban tőlem, talán ötszáz méterre lehetett, amikor legnagyobb megdöbbenésemre, zörögve, csörögve leengedte a fűkaszát, és az ott lévő gyönyörű zöld lucernát vágni kezdte. A falutól vagy másfél kilométerre, a széles, nagy határban ez pontosan itt akar lucernát kaszálni? Éppen itt és pont most, amikor a tegnap éjszaka békésen itt vacsorázó disznót várom? Itt zörömböl és pöfékel a búzatábla szélétől vagy háromszáz méterre? Még a szememet is megdörzsöltem, hogy nem álmodom-e, hisz teljességgel lehetetlennek tűnt, hogy az egész napi kellemes feszültség és tervezgetés után, a felajzott vadászszenvedéllyel való igen esélyes ücsörgésemet épp itt és pont most tönkre akarja tenni. Hogy a szúnyogriasztó kence beledörzsölésétől-e, vagy a tehetetlenségtől, de még a szemem is könnybe lábadt.- Majd megunja, besötétedik és hazamegy - mondogattam magamban. Az általam várt disznó a körülbelül egy kilométerre lévő borsodnádasdi sűrűt lővilágnál úgysem hagyja el, s mire ideér, a traktorosunk már rég otthon kanalazza a krumplileves vacsoráját. Új Hevesi Napló 13
