Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - KÖNYVSZEMLE - Fecske Csaba: Magyar Próteusz
A Tavaszváró - saját verseket tartalmazó - ciklus egyik ékessége az Énekek éneke, bibliai parafrázis. A Kr. e. 5. sz. második felében keletkezett és Salamon királynak tulajdonított ószövetségi könyv a szenvedélyes szerelem hangján szólal egyes értelmezések szerint az Isten és választott népe kapcsolatáról, más értelmezések szerint Salamonról és kedveséről, vagyis a mindenkori szerelmesekről. Évszázadok során számos költőt megihletett, Babits után most Kerék Imrét is. Kormos úr Sopronban c. versét mintegy kiegészíti a Műhelyforgácsok ciklusban olvasható Kormos-remekmű, a Fehér virág elemzése. Van e versek között jó néhány szerepjátszó költemény, amelyekben más költők stílusában szólal meg Kerék, ilyen a Félúton (Arany), Niklai ősz (Berzsenyi), Kimaradt strófák az Orbis Pictusból (Weöres), Erőtér (Lator László), Céliáról szerzetté (Balassi), Tükörpontyok az éjszakában (Kosztolányi), Egy zámolyi pince falára (Csanádi Imre), olvasható Horatius- és Ronsard-parafrázis, Jeszenyin és Kálnoky-imitáció. Kerék Imre szívesen ölti magára más költők alakját, mondhatom, próteuszi alkat, mint szeretve tisztelt mestere, Weöres Sándor. Mimes hajlamát élhette ki a Próféták: csodanyelvek c. 1995-ös kötetében, amelyben számos, nyilván a kedvencek közé tartozó költő hangján szólalt meg hitelesen, illúziókeltően. Ki tudja, egyszer talán még egy maga teremette költő verseivel is elénk lép. A Szeptemberi hexameterek antik formában írott verse nemcsak a Tavaszváró egyik legszebb darabja, de a magyar költészet maradandó értéke, több más verssel (Tükörpontyok az éjszakában, Niklai ősz, Virágvölgy, Félúton) egyetemben. Kerék Imre versei nagy mesterségbeli tudásról árulkodnak, az antik időmértékes verselésben éppúgy otthon van, mint a nyugat-európai vagy a hangsúlyos, magyaros verselésben. A virtuóz formakezelésen túl szembetűnő természetközelisége, metaforateremtő képessége, és az az egyszerűség, amelyről Szepesi Attiláról szólván beszél. A forma nála nem öncélú játék, mindig a mondandóhoz igazodik, a forma nem más, mint a gondolat nyelvi architektúrája. A Versfordítások ciklusban Horatius, Janus Pannonius, Shakespeare, Puskin, Rilke, Apollinaire, Trekl és Jeszenyin versei olvashatók, ihletett fordítások ezek, a kedves költők kedves versei szólalnak meg magyarul, mintha egyenesen a fordító lelkében születtek volna meg. Trakl és Rilke verseit önálló, kétnyelvű kötetben is megjelentette Kerék 1996-ban, illetve 1997-ben. Munkásságának jelentős részét teszik ki a műfordítások. Túlzás nélkül leszögezhető, Kerék Imre ma legkiválóbb műfordítóink közé tartozik. Olyan örömfordító, aki csak a szívéhez közelálló költőket tolmácsolja. Más nyelvű költők helyette megírt verseit keresi meg. Kerék Imre rendelkezik mindazon képességekkel, amelyek birtokában hibátlanul tudja visszaadni az idegen nyelveken íródott verseket, rendelkezik az újjáterem- tés képességével. Saját verseiről szólván pedig elmondható, hogy rendelkezik a teremtés képességével is. A Műhelyforgácsok legfőbb tanúsága pedig az, hogy nagy empátiával, szeretettel közelít tárgyához, a klasszikushoz éppúgy, mint a kortárshoz. Új Hevesi Napló 77
