Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 7. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: A festészet új vagyonteremtője, Pánti Imre

Megállít Az odvas fa. Egykor Baráti Szabó Dávid a ledőlt diófát szólaltatta meg, Paál László a tölgyeken ámult el, Petőfi az Akácokon. Csontváry a cédrusra esküdött, Ady a hársra, Pánti Imre Tóth Menyhért nyomán is a kettéhasadt mocsári füzek drámájáig jutott el. Együttérzésre érdemes az ő Odvas fá-ja, melynek elmúlásán is diadalmaskodó többlete, hogy színekben ragyog. Ha a Soroksári Ó-temető-1 szemléljük vagy a Hadadi templom-ot, azok nem leírá­sok, hanem jellemzések. A Zsiliptündér, a Pinceablak, a Soproni udvar is az. Munkásságá­nak jellegzetes festői törvénye, hogy az általa kiválasztott és élménnyel, fölismeréssel kísért jelenséget maradéktalanul megragadja, totális éleslátással és hiánytalan kivitelezéssel. Bar­na hangulatban támasztja föl az Eső után-i tájat, a Soroksári horgászat környéke ládaszerű viskók meghittségével válik festői értékké. Pánti Imre igazi nagy teljesítményét abban fedezhetjük föl, hogy három 1998-as képe, azaz a legutóbbiak egyben a legjelentősebbek annak bizonyságául, hogy magas érték­rendje újabb, az eddigi legnagyobb csúcsot érte el. A Homoródszentmártoni kapu a maga ácsolt darabosságával szürke egyhangúságba ágyazódva érzékelteti igazán nemcsak a meg­csappant örömöket, hanem a lelki szilárdságot, az ember, a nép kemény helytállását. Föl­emelő Torockó panorámikus látványa, ahol a piros kontúros házsor, az örök falu csatlako­zik a sziklás hegy hátterének oly erős pompájához, mely egyszerűségében maga a fönség. Remekműve A magyar ugaron főként azért, mert nemcsak képes folytatni Ady halhatatlan versét, hanem a festői módosítás továbbteremtése a monumentalizált pipacsok­kal és a lila sávban tündöklő éggel példázza a választ a költő kérdésére: Hát nincsen itt virág? Pánti Imre festői válasza: Van. Indák, dudva, muhar, gizgazok között is van, nyílik virág. Tüzesen, pirosán. Pánti Imre Ady nyomán, a maga festői függetlenségében bejelenti a harmadik évezred magyarságát. Olyannyira, hogy e biztató elemzés nemcsak jelöli távla­tunkat, hanem megnevezi a mű helyét, véglegesített otthonát: Magyar Nemzeti Galéria. Pánti Imre Almásmálom Homoród-Keményfalva (olaj 110x75) (olaj 92x107) 64 IX. évfolyam 7. szám - 1999 július

Next

/
Oldalképek
Tartalom