Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)

1999 / 7. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Magángyűjtemények kincsei

jHagángtjűjtEmértgek kincsei Bizonyos értelemben módosítja véleményünket Szőnyi Istvánról a Mester magán­gyűjteményekből előhívott kiállítása a Polgár Galériában, mely október 24-ig tekinthető meg Budapesten. Úgy tűnik, ha nem is tudatos, de tényleges a munkamegosztás festésze­tünkben az első világháború után, amikor megtörténik a magyar táj képi elosztása. Barcsay Jenő Szentendrét választotta, sok Nagybányáról kiszorult festő szintén. Zebegény és a Ba­laton, a Dunakanyar és Badacsony a két pólus, Egry a tó fényünnepét ragadta meg, Szőnyi István a Börzsöny és a Duna közé szorult varázslatos falu pompáját. Egry fényei légiesek, Szőnyié húsosabbak, de e két különböző tündérországra, mely Balatonnak, Dunakanyarnak neveztetik, rátaláltak. Szőnyi a folyóra, Egry a tó nagy vízfelületére. E bemutatón kiderült, hogy Szőnyi István nemcsak az eddig tudott zebegényi ben- sőséget tárta föl, nemcsak a folyam szelíd kanyarjának méltóságát a távoli hegyekkel, ha­nem a Zebegény-régió minden elágazását, parton ácsorgó teheneket, elfelejtett szurdokot, Dunából vizet merítő asszonyt, zivatar utáni hangulatot, völgyben legelő fehér és fekete lovat, a zebegényi téglagyárat, lakodalmat és tavaszi szántást, az Itatás áhítatát, kerti mun­kát, virágzó gyümölcsfákat. Az újdonság erejével hat az Ősz. Lombjuktól fosztott fák béle­lik a pirostetős házsort a tákolt kerítéssel, s a feketébe öltözött öreg nő szinte kimegy a képből, lassan távozik az életből. Mestermű az alkotás emberi mélysége és festői megoldá­sa. Esemény a Kieselbach Galéria nyári képaukciója Budapesten. Fantasztikus, hogy mennyi kiváló kép támadt föl magángyűjteményeinkből. Ismert és kevéssé értékelt alkotók figyelemreméltó művei. Molnár C. Pál végeláthatatlan életművéből futurisztikus mellékle­tek örvendeztetnek, Berény Róbert önarcképe, Ámos Imre Álom c. alkotása az Eiffel-torony talapzatával. Gyarmathy Tihamér most is elbűvöl képpé alakított intellektusával, Bálint Endrének szintén hasonló az erénye. Újra meggyőződhettünk arról, hogyha Ferenczy Valémak nagyobb a becsvágya - hiányzott belőle -, életművet építhetett volna. Diener Dé­nes Rudolf csendéleteinek minősége nem kopott, Uitz Béla vastag fekete kontúrjai nemkü­lönben. Scheiber Hugó müveinek áradása is tart , Kalapos hölgye emlékezetes munka, Czigány Dezső Fehér ruhás leánya nemkülönben. Bortnyik Sándor érzéke a groteszk iránt ezúttal is megnyilvánul, az is, hogy Vaszary János rajzi szösszeneteiben is jelentős Mester. Szobotka Imre jobb festő annál, ahogy elfogadtuk, Angyali üdvözlet-e is e fölisme­rendő tényről tanúskodik. Érdeme több Ziffer Sándornak, mint ahogy ezt számbavettük, Napsütötte Zazar-part-ja ezt igazolja. Mattis-Teutsch János divatba jött - megérdemelten. Színritmusai emlékezetünkbe vésődnek. Sok eltérő fogalmazás figyelhető meg Kokas Ig­nác, Kohán György, Bernáth Aurél, Duray Tibor, Anna Margit müvein, Rippl-Rónai József egyik, érdemrenddel idézett Apám változata is oly érték, mely magángyűjteményében lap­pangott, s most került fölszínre a Kieselbach Galéria nyári képaukcióján, melynek árverését június 18-án tartották a Vígszínházban, ahol számtalan ismert és ismeretlen külföldi Mester alkotásait is fölvonultatták. Új Hevesi Napló 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom