Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Magángyűjtemények kincsei
jHagángtjűjtEmértgek kincsei Bizonyos értelemben módosítja véleményünket Szőnyi Istvánról a Mester magángyűjteményekből előhívott kiállítása a Polgár Galériában, mely október 24-ig tekinthető meg Budapesten. Úgy tűnik, ha nem is tudatos, de tényleges a munkamegosztás festészetünkben az első világháború után, amikor megtörténik a magyar táj képi elosztása. Barcsay Jenő Szentendrét választotta, sok Nagybányáról kiszorult festő szintén. Zebegény és a Balaton, a Dunakanyar és Badacsony a két pólus, Egry a tó fényünnepét ragadta meg, Szőnyi István a Börzsöny és a Duna közé szorult varázslatos falu pompáját. Egry fényei légiesek, Szőnyié húsosabbak, de e két különböző tündérországra, mely Balatonnak, Dunakanyarnak neveztetik, rátaláltak. Szőnyi a folyóra, Egry a tó nagy vízfelületére. E bemutatón kiderült, hogy Szőnyi István nemcsak az eddig tudott zebegényi ben- sőséget tárta föl, nemcsak a folyam szelíd kanyarjának méltóságát a távoli hegyekkel, hanem a Zebegény-régió minden elágazását, parton ácsorgó teheneket, elfelejtett szurdokot, Dunából vizet merítő asszonyt, zivatar utáni hangulatot, völgyben legelő fehér és fekete lovat, a zebegényi téglagyárat, lakodalmat és tavaszi szántást, az Itatás áhítatát, kerti munkát, virágzó gyümölcsfákat. Az újdonság erejével hat az Ősz. Lombjuktól fosztott fák bélelik a pirostetős házsort a tákolt kerítéssel, s a feketébe öltözött öreg nő szinte kimegy a képből, lassan távozik az életből. Mestermű az alkotás emberi mélysége és festői megoldása. Esemény a Kieselbach Galéria nyári képaukciója Budapesten. Fantasztikus, hogy mennyi kiváló kép támadt föl magángyűjteményeinkből. Ismert és kevéssé értékelt alkotók figyelemreméltó művei. Molnár C. Pál végeláthatatlan életművéből futurisztikus mellékletek örvendeztetnek, Berény Róbert önarcképe, Ámos Imre Álom c. alkotása az Eiffel-torony talapzatával. Gyarmathy Tihamér most is elbűvöl képpé alakított intellektusával, Bálint Endrének szintén hasonló az erénye. Újra meggyőződhettünk arról, hogyha Ferenczy Valémak nagyobb a becsvágya - hiányzott belőle -, életművet építhetett volna. Diener Dénes Rudolf csendéleteinek minősége nem kopott, Uitz Béla vastag fekete kontúrjai nemkülönben. Scheiber Hugó müveinek áradása is tart , Kalapos hölgye emlékezetes munka, Czigány Dezső Fehér ruhás leánya nemkülönben. Bortnyik Sándor érzéke a groteszk iránt ezúttal is megnyilvánul, az is, hogy Vaszary János rajzi szösszeneteiben is jelentős Mester. Szobotka Imre jobb festő annál, ahogy elfogadtuk, Angyali üdvözlet-e is e fölismerendő tényről tanúskodik. Érdeme több Ziffer Sándornak, mint ahogy ezt számbavettük, Napsütötte Zazar-part-ja ezt igazolja. Mattis-Teutsch János divatba jött - megérdemelten. Színritmusai emlékezetünkbe vésődnek. Sok eltérő fogalmazás figyelhető meg Kokas Ignác, Kohán György, Bernáth Aurél, Duray Tibor, Anna Margit müvein, Rippl-Rónai József egyik, érdemrenddel idézett Apám változata is oly érték, mely magángyűjteményében lappangott, s most került fölszínre a Kieselbach Galéria nyári képaukcióján, melynek árverését június 18-án tartották a Vígszínházban, ahol számtalan ismert és ismeretlen külföldi Mester alkotásait is fölvonultatták. Új Hevesi Napló 65
