Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Bimbó Melinda: Kinek a biblia, kinek a horoszkóp kell
‘-bimbó ‘^Melinda Vincii o SBtfcíia, kiiteft a tyovofykőp hcU A történelmet végigkísérik a különböző vallási mozgalmak, szekták, titkos tanítások, okkult tudományok. Ezek időről-időre reneszánszukat élik. Felbukkanásuk vagy megerősödésük mindig nagy társadalmi változásokat, fordulópontokat kísér. Kelet- Európában az 1980-as évektől figyelhető meg a különböző új vallási mozgalmak terjedése. Vajon a XX. század végén mi indítja az embert arra, hogy szekták, kisegyházak felé forduljon, miközben a nagy egyházak Európában és Amerikában egyre kevesebb lelket számlálhatnak. Mit tudnak az utóbbiak nyújtani követőiknek, mi az, amivel a nagyegyházak vagy a modem tudomány híjával vannak? A felvilágosodás óta különösen nagy szerephez jutott az az eszmeáramlat, mely szerint az emberi bajok egyetlen forrása a tudatlanság, és a boldogságot, jólétet a racionális úton való gondolkodás hozza el. Az élet korszerűbbé tételére minden területen megteremtődtek az ember uralmát szolgáló racionális szervezetek, ezeken keresztül biztosítjuk uralmunkat a bennünket körülvevő dolgok felett. Csakhogy ezek a rendszerek sokszor annyira bonyolultak, hogy már nem az ember uralkodik az eszközökön, hanem fordítva. Hol van már a reneszánsz, a polihisztorok kora? Ma már egy ember nem képes az életében szerepet játszó minden tudomány, eszköz vagy szerkezet működési elvének átlátására. Ezt az összetettséget tovább növeli az, hogy olyan személyfeletti gazdasági, politikai, stb. rendszereket hoztunk létre, melyek „önálló életre” kelnek. Ezeknek a rendszereknek sokszor nem ismerjük minden összetevőjét, illetve a kiinduló tényezők olyan hatásmechanizmus-láncolatot generálhatnak, amelynek összes követelményét nem lehet előre megjósolni (pl. tőzsde, Internet). Életünk azonban sokkal kényelmesebbé vált ezen rendszerek által, így a tőlük való elszakadás szintén problematikus. Mindezek eredményeképpen egyre kevesebbet értünk meg saját világunkból. Ez szorongást okoz az ember lelkében. Az embernek veleszületett igénye, talán nem túlzás azt mondani, létének egyik feltétele, hogy megértse a világot, amelyben él, megtalálja abban a helyét, és magyarázatot tudjon adni magának az őt körülvevő jelenségekről. A pszichológia a gondolkodás három fejlődési szakaszát különbözteti meg: a mágikus, a mitologikus és a racionális gondolkodást. Mitologikus gondolkodás akkor jön létre, amikor az ember szeretné megmagyarázni a dolgokat, ám nincs elég tudás birtokában ahhoz, hogy racionális megoldáshoz jusson. Az érthetetlen jelenségek sokszor szorongást is kiváltanak, a mítoszok egyik lehetséges funkciója a szorongás csökkentése. Pszichológusok figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a XX. században a szorongással együtt nő a mitologizálás. Ez a jelenség korántsem elhanyagolható veszélyeket rejt magában. „... merész gondolkodók még azt a feltevést is megkockáztatják, hogy (a mítoszgyártás) politikai manipulációk eszköze lehet. A hatalom azé a jól szervezett kisebbségé lesz, amelyik megnyugtatóbb, tetszetősebb, egyszerű mítoszt tud adni a tömegeknek.” (Popper Péter) A modem ember életében minden egzisztenciális válság megkérdőjelezi a világ valóságát és az ember létjogosultságát a világban. Nem volt azonban mindig ilyen számyaszegett az ember. Eliade, a neves vallástörténész a primitív népeknek ún. „nyitott létezést” tulajdonít, ez azt jelenti, hogy két síkon élik meg az életüket: 1. Az emberi létezés szintjén, 2. A kozmosz és az istenek részeként. Ezzel szemben a nem vallásos ember deszakralizálja önmagát és a világot, ezáltal lesz szabad. Kizárólag a történelem alanyának és cselekvőjének tekinti önmagát. Csakhogy e vallástalan ember létezésének bölcsője épp a vallásos kultúrkör, melytől elhatárolódni igyekszik. Antropológiai megfigyelések szerint a Új Hevesi Napló 49
