Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Gárdonyi és a tizenkét négyszögöl
S~%por Glemér &á/‘€z£>/2^r &X a /éz&i/fó/népge&xöge&G Küzdelem? Nem is volt küzdelem, csak a meglepetés és a csodálkozás fejcsóválása a bodor pipafüstben. Hogyan lehetséges, hogy az egri nép nem fogad szívesen egy írót, aki egy messzi városrész kis házában óhajtja meghúzni magát, hogy csendben folytathassa írói munkáját, amivel már eddig is országos hírre tett szert? 1899 februárjában, másfél esztendővel azután, hogy a harmincnégy éves Gárdonyi Géza letette szerény holmiját a Takács utca kis parasztházában, kérelmet intézett a város képviselőtestületéhez. Azt kérte, hogy adjanak el neki a kis ház előtt tizenkét négyszögöl közterületet, hogy ott a hepehupás, legelőforma „páston” kis kertet ültethessen. Ilyenfajta kérés sokszor került a városi közgyűlés elé, beljebb, a lakottabb városrészekben is rendszerint a kérelmező javára döntöttek. Ez a terület pedig teljesen elhagyott, a ház valóságos világvégi ház volt. A vár északi bástyáit még nem törte át a vasútvonal, így nem volt vasútállomás sem, lent a városban alig gyúlt még ki egy-egy lámpás az esti sötétben, hiszen mindössze öt évvel ezelőtt kezdett meghonosodni a villany a belső városrészeken. Csak a vár körvonalai emelkedtek ki a sötétből, ők hívták ide Gárdonyit, ők intettek felé mindig, ahol csak dolgozott, mint tanító, mint újságíró: jöjj, fedezz fel, írj meg! És ő idejött és meg akart vásárolni egy nyolc lépés hosszú, hat lépés széles területet. S a képviselőtestület bizottságot küld ki, amely városrendezési, szépészeti és vízjogi szempontokból nem javasolja a közgyűlésnek a kicsiny terület eladását. A különös bizottság munkájáról dr. Csutorás László jogakadémiai tanár emlékezett meg az általa szerkesztett Egri Híradó című lapban. Gárdonyi erre az alábbi levelet írta a szerkesztőnek: „Tisztelt Szerkesztő Úr! Ön szíves volt az én kérelmemet a város jóindulatába ajánlani, Köszönöm. Nem gondoltam, hogy az én kis ügyem ilyen nyilvános forgatásba kerül. Annyira jelentéktelen valaminek néztem ezt a halmocskát itt, a házam előtt, hogy még csak folyamodványt sem írtam érte magam, hanem rábíztam egy jó barátomra, aki az ilyen hivatalos formákat jobban érti, mint én. De ha már ilyen nagy hólyag lett az én kis ügyemből, engedje meg, hogy az Ön lapjában mentegessem magam ezért a kérelemért, amit a tizenkét négyszögölnyi terület megvétele végett a városhoz intéztem. Én még a Wekerle-kormány idején a Magyar Hírlap országgyűlési rovatírója voltam s ebbe a munkába beleromlottak az idegeim. Csendességbe kellett vonulnom. A kiállítás évében Nagybánya városa azt a nemes ajánlatot tette az írónak és egyéb művészeknek, hogy ingyen ad telket és építőanyagot, ha valaki ott akar megtelepedni. (A híres nagybányai művésziskola most is megvan.) Ekkor gondoltam arra, hogy megtelepedek Egerben. Eger a legszebb város Magyarországon, a Cifrasánc meg a legszebb sánc az egész világon. Hát én boldog voltam, hogy megszerezhettem magamnak ezt a kis parasztházat. Mindjárt tele is raktam a zsebemet Pesten tulipánnal és elültettem az ablakom alá. Dél volt és a nap odasütött. Ebből megértettem, hogy itt meleg világ lesz a nyáron, mert nincs fa a ház előtt. Körülnéztem a széles-tágas páston, hogy más házak előtt mi van? Láttam, hogy szemétdomb, meg öles szalmakupacok. Gondoltam, nekem nincs marhám, senki sem veszi Új Hevesi Napló 21
