Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Mózsa Szabolcs: A magyar egészségügy mint nemzeti sorskérdés Németh László gondolkodásában
Mózsa (Szabolcs 21 magpar egéágéégügp mint nemzett éorékerbcé Díémetf) £d^ló gonbolkobáéában „ ... Az egészségügy mindig is egy nép sorskérdéseihez tartozik. ” Csoóri Sándor A „sorskérdés” csak egyike a sok találó szóhasználatnak Németh László írásművészetében. Életműsorozatának egyik kötetén is a maga adta „Sorskérdések” cím áll. Hogy ő mit értett e fogalom alatt, jól jelzik a hihetetlenül tömör, lényegretörő tanulmánycímek: „Nép és író", „Új politika”, „Új reformkor felé”, ,,Nemzeti radikalizmus”, „életcél”, „A reform”, „Magyarság és Európa”, ,,Magyar vidék", „Magyar szigetek”, „Az értelmiség közérzete", ,,kisebbségben”, „Agak és gyökerek”, „Az ifjúság kérdez” -, hogy csak néhányat említsek meg, felidézve ezeket mások emlékezetében is. Németh László a nemzet egészségügyét sorskérdésként kezelte. Tehette: orvos volt, népünk élő lelkiismerete. Az orvos-beteg-társadalom-gazdaság-erkölcs viszonyrend- szerhez kimagasló példaként, íróként és orvosként viszonyult. Véleményét a leendő orvosok számára több kiváló írásban is kifejtette (Újabb adatok a status praesens felvételében, Levél egy negyedéveshez, Ha én most lennék fiatal). Hogy megérthessük Németh László gondolatait, a magyar orvoslásról, meg kell ismernünk a magyar egészségügy mint sorskérdésünk néhány jellemző sajátosságát. * Egészségügyünk a honfoglalás korában sem lehetett elmaradott, ha később nemcsak befogadni tudott ismereteket, hanem továbbfejleszteni és újabbakat is továbbadni. * Biztosítani tudta később a nemzetközi rangú jeles orvosok képzését. Európában elsők között, 1868-ban létrehozták az Országos Közegészségügyi Tanácsot. Mindig szoros kapcsolatban állt vezető európai egyetemekkel. * Fejlődése a többi országéval párhuzamosan zajlott, zajlik ma is, szoros kölcsönhatásban egymással. Ezen a területen is igaz: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók!” * Trianon hazánkat feldarabolta és ezáltal a magyar egészségügy is gyökeresen más helyzet előtt találta magát. Szerencsénkre olyan politikusaink is voltak, mint gróf Klebelsberg Kunó, Dr. Johan Béla, s olyan professzoraink, mint a Manningerek. Már ekkor világos volt: a sorsforduló utáni talpraállás, a megmaradást szolgáló új gondolkodás csak az oktatás és nevelés révén valósítható meg. Klebelsberg 5000 iskolát, egyetemeket épített e cél érdekében, máig hatóan. Ekkor, ha rövid ideig is, Németh László szép kifejezést kölcsönözve ismét „Emelkedő nemzet" voltunk. * A II. világháború után létrejött ú.n. szocialista egészségügy — számos vitathatatlan eredménye mellett - a nemzeti egészségügyet nem éppen sorskérdésként kezelte. És közben — a világ is gyorsan megváltozott körülöttünk. Hiányzott az egyházak nagyobb részvétele az egészség megőrzésében, az oktatásban - iskoláikat elvesztvén. Nem valósult meg a „legfőbb érték az ember” jelszó, pedig ugyancsak hirdették. Lassan megbomlott az „egyén-környezet-társadalom" háromszög harmóniája, egyre nehezebb volt a „mens sana in corpore sano in civitate sana ” elvének megtartása és megtartatása. A lakosság egészség- ügyi mutatói rossz irányba tolódtak el, ma Magyarország a művelt államokhoz képest a legtöbb helyen - sereghajtó. A hazai egészségügyi helyzet romlásának oka 43%-ban az életmód, 11%-ban az ellátás, 19%-ban a környezet, 27%-ban genetikai faktorok kedvezőtÚj Hevesi Napló 39
