Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Gérecz Attila: Daróc a szürkéhez Goethe: Vándor éji dala
Qérecz Sfittila Daroc a szürkéjéhez Én nem utállak - én köszönnék. Kis tökfilkó vagy, mint a többi, akiknek , hogy a fém kiváljék, a salakért kell létrejönni. S mert téged is kohóba vetnek, s a tűz, mert mar és összeéget, s csak eszköze vagy egy zord istennek - emberbajtársnak tartlak téged. Az én sorsom is fájó, dóré; ha fölizzom, pöröllyel vernek, így leszek csikorgó küllője vérpadra vivő szekereknek. S hogy véres pénzért hited adod? Mihaszna vagy csak; nem bánt senki. Csak homlokod túl szükreszabott a mások sorsát elviselni. Én köszönnék... s tán elűzné a sok meleg száj a metsző fagyot, csak ismernéd el néha-néha a puszta tényt - hogy ember vagyok. joíjcmn tüoíTgcmg (5oct(je Minden orom felett Csend ül. Fákon lehelet Ha rezdül; Alig zavar. Madár is hallgat. Semmi nesz... Várj csak! Elpihensz Te is hamar! Fordította: Gérecz Attila 22 IX. évfolyam 6. Szám -1999. október
