Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Napraforgók, Az eső hullt Cseh Károly műfordításai
Napraforgók Nyárderékon, mint körláng-kerekek gurultak szét e virággyerekek. Itták a kéket, tiszta fecskeszót. Napot imádtak, csillagcsók-adót. Hitték: az Idő lángmeleg-örök, fényes híd Véges, s Végtelen között. Hitték: övék e csend-dallamú ég, fecskeszó cseppjén csábos messzeség, Hittem volna én is, ha életem nem ejti foglyul furcsa félelem, s nem látok mást is: erdőt, dúlt avart, sziklás Hegyet, mely szakadékba tart? Az Idő múlt, gyorsan nyárvége lett, s a lekonyult barnás tányérfejek tenger-határán az új csősz megáll: kicsit ősz már itt is, ott is a nyár. Égből lecsöppent gyíkszem hallgat és még feleziistlik fecskeszó, mesés, de már eltitkolt bútól rezzenő e napraforgófoldi temető. A hangya jár, az örök óra jár és sír a kérdés, választ nem talál, sír életünk, míg lángkerék szalad, s azt sem tudjuk pontosan mit sirat: a fecskeszót? Gyűlt tükrök fénydalát? szeretet felszikrázó csillagát? fent a Napot, mely annyi csókot ad, míg párolog örömdús pillanat? 16 IX. évfolyam 6. Szám -1999. október
