Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Vallomás Rákócziról
Losonci Miklós VAÍbmfa RÁkéetbH i. Ki volt II. Rákóczi Ferenc? A nemzet eddig számtalan választ, méltó feletetet adott e nagy kérdésre, mindazonáltal a Róla kialakított kép nem teljes. Ő Szent Istvánhoz, Hunyadi Mátyáshoz, Zrínyi Miklóshoz, Széchenyi Istvánhoz, Petőfi Sándorhoz hasonlatos géniusza történelmünknek. Hatásában Szent István és Hunyadi Mátyás csak azért nagyobb mérték, mert ők királyok voltak, nagyobb lehetőséggel a haza javára, hatásában Petőfi Sándor csak azért kisebb, mert „csak” költő volt, még ha a világirodalom egyik legnagyobb alakja is, Széchenyi István se lett fejedelem, ezért az ő sugárzási terepe szellemi nagysága ellenére is valamivel kisebb körben maradt. II. Rákóczi Ferenc Zrínyi Miklós egyenrangú társa: Szellemiekben, holnapot terebélyesítő hatóerőben. Kétségtelen, ha II. Rákóczi Ferenc nemzeti király, akkor se szultán, se Franciaország, se Nagy Péter nem e kegyosztó szerepében támogatta volna őt, s általa hazánkat, hanem a szövetséges egyenrangúságával. Nem elhanyagolható az a tény, hogy a fönnmaradt képi nyomok alapján tárgyilagosan azt állapíthatjuk meg, hogy ezer esztendő magyar államférfim között kitűnik Szent László és II. Rákóczi Ferenc délceg, büszke alakja, ők e nem kitűzött történelmi szépség- verseny győztesei. Akad egy másik rokonság is, IV. Béla a lelki roppanásban helytállt, II. Rákóczi Ferenc a nemzeti vereségben is megőrizte szellemiségének egyensúlyát. Erős jellemek voltak. Tiszták. Becsületesek. Nemcsak az ország, a lelkűiét királyai, fejedelmei. A külcsín és a belbecs Rákócziban egybevágó - a szép külső nemes jellemet takar, az előnyös arcvonások méltóságot tükröznek. Jó idegzetűnek is bizonyult. Följegyezték, hogy „Jól megtermett ember volt, magas és szép növésű, kerek arcú, fekete hajú, s törökös szakállt viselt”. De l’Hommeau 1705-ben így látta: „Rákóczi fejedelem nemzetiségére nézvést magyar, vallásra pedig katolikus; magas, jó növésű... haja barna, arca telt, szeme élénk, szép ember és jó lovas, sok szellem és megértés lakozik benne”. Testi és szellemi adottságai jelentősek, növelten őrzött emberségéhez csatlakoznak. Szent István nagysága, korának magyar sorsállapota nem késztette őt stratégiai változtatásra - Rákóczit erre kötelezte a história, s bár mindent elvesztett - rangot, családot, haza ügyét, mégsem roppant össze az élet „örök talaján”. Nem törődött bele a vereségbe, nem hasonlott meg önmagával, lelke bástyáját szilárdan megőrizte. II. Rákóczi Ferenc és Széchenyi István egyaránt kora legnagyobb magyarja. Mindketten úgy győztek a nemzet jövőjét illetően, hogy látszatra és valóságosan is vesztettek. A jelen időt, nem a holnapot. A különbség csupán annyi, s ez jelentős: Széchenyi összeroppant, Rákóczi személyiségének magaslatát megőrizte a pusztulásban is. Mátyás király óta megosztott a nemzet, ez is gyöngítette létünket, és II. Rákóczi Ferencnek is méltatlanul sok magyar labanc ellenfele adódott. Egy villanásra 1848-ban, 1956-ban újra egy ember volt a haza: Gulliver lény. Napokra, hetekre az. Mi a holland győzelem kulcsa? Ők évekre, évtizedekre szilárdan őrizték, mert építették szüntelen egységüket. Mányoki Adám 1712-ben festett portréján azt vette észre, azt ábrázolta festői- emberi minősítéssel, hogy Rákóczi megőrizte mindvégig méltóságát, rámért poklában is. A 36 IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember
