Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Kelemen Erzsébet: Eltékozolt boldogság - Cseh Károly műfordításai
Cielemen Erzsébet Eltékozolt boldogság Látni akarta. Átölelni még egyszer. A karjaiba zárni gyöngéd mozdulattal, hogy egymásba simuljanak a pórusok. Szivárványéjben sejtjeik rezdülése. A kristályé send. A megfeszített álom. S képzeletben gombolgatni kezdte a nő ruháját... Letekerte az ablakot. A kintről bevágódó hideg levegő lehűtötte testét. Könnyű zúzmarát hintett gondolataira. S a végtelen hómezők fagyereje, az áttetsző ködben felsejlő hegyormok látványa pillanatok alatt jeges borzongással töltötte be az utasteret. A férfi egész testében megremegett. Érezte, hogy a hidegtől megdermednek ujjai. Kriptabizsergéssel rámerednek lassan a kormányra. Felhúzta az ablakot. A fűtést is rákapcsolta. Mégsem tudott átmelegedni. Mintha szívében is átfagyott volna. Különös, kemény jégpáncéllá. S üresség tátongott benne. Valami furcsa eltékozoltság... Néhány perc és megérkezem - pillantott órájára. Majd ismét az emlékeiben kutatott. A találkozásokban. Az időtlenségbe röptető színes csodákban.- Fontos vagy nekem, szeretlek, édesem! - fonta át érzéseit a lágy női hang. Gyorsított. Nyugtalanul nagyobb fokozatra váltott. Egy szelíd kanyar után azonban őz állta el útját. Fékezett. A jégfoltokat takaró friss havon megcsúszott a kocsija. Mégis továbbhaladt. Falvakat, kihalt tanyákat, tereket, zajos utcákat hagyott maga után. De a házat nem találta... Úton van. Még mindig megy. Hetek, hónapok óta. Keresi az elhagyott kedvest. Mindenhol kutatja. Talán egyszer majd megérkezik... talán valahol megtalálja... cl)as//e ömämndescu fiúink Csillagok Azúrnak mormolt hideg versek betűi Fent a csillagok. őóbaj Fehér tárlatok Álmában alvó ösvény Sóhajt utána. (Fordította: Cseh Károly) 32 IX. évfolyam 9. szám 1999 szeptember
