Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Lourdes sugárzása
EIdEkF es tiidomant Koncz Lajos 1858. február 11-én a franciaországi Lourdes-ban megjelent a Boldogságos Szűzanya egy szegény molnárcsalád 14 éves leányának, Soubirous Bemedette-nek. A 17 további megjelenés során a leány kérdésére a titokzatos Hölgy a nevét is kinyilvánította: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Maradandó emlékeztetőnek és hitelesítő jelként pedig forrást fakasztott Bernadette keze nyomán, mely csodás gyógyulások eszközlője lett - Isten jóságának bizonyságaként. Lourdes azóta is, száznegyven év után is élő valóság, titokzatosan sugárzó radioaktivitás, amely jelen van és hat világunkban. Misztikus erő, amely zavarba ejt, meghódít, vigasztal és fölemel, de esetleg éppen „az ellenmondás jele”. Korunk élő csodája ugyanis ugyanannak a sorsnak lehet a részese, mint a csodák általában, vagy akár maga a megtestesült Isten-ember: elutasítható. „Jel, amelynek ellenszegülnek, (hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése”, Lk 2,35).De csak messziről! Mert aki egyszer eljutott oda, még hit és csoda nélkül is Lourdes bűvöletébe kerül... Az ember este nyolckor vonatra ül Párizsban (Expressz, Lourdes-Tarbes), és majdnem ezer kilométerrel lejjebb, a spanyol határ közelében reggel hat után már készülődhet a kiszálláshoz. Az első figyelmeztetés, amely a hálókocsi nyugalma után felráz és megdobogtatja a szívet, amikor Bordeaux alatt, Pau felé mind szűkebb katlanokba veszi útját a vonat, s egyszercsak útitársul szegődik egy sebes sodrású, sziklákat is görgető hegyi folyó, az ismerős névvel: Gave. Ennek jéghideg vizén gázoltak át azon a bizonyos februári napon a rőzsegyűjtő lourdesi gyerekek, s hagyták magára a beteges Bemadette-et: Neked nem szabad, megfázol, és megint fulladni fogsz. És ez az a víz, amely felé Bernadette elindult, mikor a Hölgy arra utasította: „Igyék a forrásból!” Nem ez volt a „forrás”, de ma már annak vizével gazdagodva folytatja útját a tenger felé, és elébe megy kristályos tisztaságával és hangos örvendezéssel - a zarándok-vonatok tömegeinek. Nem végállomás Lourdes, a vonat még száguld tovább Tarbes felé, amely ugyancsak Lourdes-nak köszönheti hírnevét. Ez a vidéki püspöki székhely lett a lourdesi jelenések kérlelhetetlen egyházi kivizsgálásának központja. Szóval nem végállomás Lourdes, mégis mindenki kiszáll. Ez a második meglepetés azután, hogy olyan komoly, fegyelmezett, kulturált, szinte áhítatos az egész vonati légkör; de most már tudom, hogy a kettő ösz- szefiigg. Összes útitársunk: a német család egy egész gyermek-sereggel, az előkelő indiai asszonyok, a néger házaspár, a francia diáklány, aki oly kedvesen próbált segíteni, mikor meggyűlt bajunk a francia vasút új jegykezelési rendjével, - mind lourdesi zarándokok... Augusztus közepe Lourdes-ban is majdnem kánikulát jelent. De a metszőén tiszta levegőben, a hófoltos Pireneusok lábánál, a hideg reggelen jólesett minden meleg holmi, még a méregdrága tea is. És még jobban a meghökkentő jelenség: a vendéglők, presszók, étkezők fegyelmezett rendje és csöndje... Hol járunk?... Lourdes nem nagy város. Egy jó Új Hevesi Napló 33
