Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 9. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: Testületi béketanya
- A dolgok károsan akadékoskodó természetét éppígy kell leválasztani, mint ezeket a bogáncsokat itt! - futott át rajta a követendő életelv, mielőtt belépett volna. Szokatlanul megzavarodott, riadt arcokat vett észre a porta körül. Az üdülőparancsnok épp akkor szaladt le a folyosón, hangosan kiáltott egy alkalmazottnak.- Menjen az A-épülethez és ne engedje, hogy mindenki ki-be mászkáljon! Majd odaszólt a portásnak:- Hívja még egyszer a városi kapitányságot! Döbbent izgatottság béklyózta meg az embereket. Bencédin rossz előérzet lett úrrá; szemével végigkutatott az ott levőkön, hogy megkérdezze valakitől, mi történt. Meglátta a jó alakú takarítónőt. Az ijedten szólalt meg, ahogy Bencédi feléje fordult.- Éliás főhadnagy lelőtte a Bállá Katit. Utána öngyilkos lett. Iszonyatos, még most sem hiszem el. A szomszéd szobában voltam, hallottam a lövéseket. Szörnyű! Szörnyű! Néhányan készen álltak a kiegészítő magyarázattal.- Szerelemféltés tagiózta le Éliást. Az irodán dolgozott, biztosan ismerte. Vétkes meggondolatlanság! Egészen érthetetlen. Két gyerek maradt utána. És szegény Bállá Kati: tizennyolc éves sem volt. Ilyen ártatlanul elpusztulni. Csend támadt. Az emberek kis időre magukba szálltak, tanácstalanul tekintgettek egymásra. A portás állhatatosan hallózott a telefonba, Másnap Bencédi táviratot kapott a fiától: Anyu megbetegedett, gyere haza, ha tudsz - olvasta a szétbontott cédulán. Hogyne tudott volna. Sebtében összecsomagolt bőröndjével úgy szaladt le a lépcsőn, mint aki fárasztó kiküldetés után siet haza családjához. A folyosóajtó mellett Bencédinek lába elé kellett néznie, hogy meg ne botoljék egy ott árválkodó pasztásdobozban. Új Hevesi Napló 27
