Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - Apor Elemér: A vasfejű, A Portörő utcától a Sándor Imre utcáig
Ludányi tizenkilenc évig ette az önkéntes száműzetés kenyerét, pedig a király még 1403-ban általános amnesztiát hirdetett a lázadóknak. Ludányi nem volt hajlandó részesülni a közkegyelemben, inkább távol maradt a gazdag egri püspökségtől. Ezért kapta a vasfejű melléknevet. Csak 1421-ben tért vissza, mikor a konstanzi zsinat jogtalannak ítélte Zsig- mond ama gyakorlatát, hogy másokat nevezett ki helyébe az egri püspöki székbe. Fraknói Vilmos történettudós fedezte fel véletlenül a bécsi egyetem bölcsészeti karának 1421 -i jegyzőkönyvében, hogy Tamás egri püspök levelet intézett az egyetem tanácsához, s kérte, küldjön neki két tanárt, kik közül az egyik a bölcsészettudomány mestere, a másik jogtudor legyen; kijelentvén, hogy azoknak illendő ellátásáról gondoskodni fog. Ez a levél az első jele az egri főiskolai gondolatnak, amely tehát nem a 18. században született meg, hanem már a 15.-ben. <A ^ortorö ultrától a J^áuónr ,3mre utcáig Ha most felébredne Pap István 1699-ből, vagy éppen Pfeiffenburger Ursula 1753- ból, ugyancsak elcsodálkoznának, mivé lett a Portörő utcai sarokházuk. Hát a Portörő utca hol van? Játszunk az idővel. Kaszinó utca lett belőle. Hát a Kaszinó utcával mi történt? 1945-ben Székely Endre indítványára elnevezték dr. Sándor Imre utcának. Története van ennek és meg kell írni, hadd tudják meg azok az ezrek és ezrek, akik bevándoroltak a falusi egyszerűségből a városi kényelembe, hogy nem valahová-akárhová jöttek. Itt minden lépés nyomán a történelem jelenik meg, kis és nagy történelem, tatárdú- lás, török uralom, fényes és szomorú ostromok emlékei, dicsőséges nevek, hadvezérek, püspökök, költők, írók, a nagy népvándorlások, honfoglalók, a 18. században a város lakosságát feltöltő kis népvándorlás egészen addig, hogy 1755-ben a puffogó nevű Orsolyáé volt a Portörő utcai sarokház. Minekelőtte valaki megállapítaná, hogy bolond az, aki a port töri, elég kicsi az amúgy is, emlékezetünkbe kell idézni, hogy a por a puskaport jelentette hadi nyelvünkben. A lőpor alkatrészeit a salétromot, ként és faszenet apróra kellett törni, hogy összekeverhessék. Erre voltak valók a portörő malmok. Dobó malmát a várban a várbeli népek hajtották, a törökökét a Makla vize, vagyis az Eger patak. Az egri török lőpormalom igen tiszteletreméltó épület lehetett. Evlia Cselebi, ama török utazó, akinek színes leírásaira gyakran hivatkoznak a török korbéli Eger életének kutatói, erődítménynek nevezi a bárutkhánét. Evlia Cselebi mester 1664-65-ben járt Egerben, tehát az oszmán uralom tetőfokán, így volt mit írnia a város fejlettségéről, tizenhét elemi iskolájáról, és hatszáz boltjáról. Szerencsére, hogy a kedves hazudozót rajta lehet kapni minduntalan, hogy csak a Szép bástyát (Kálvária-domb) említsük, amelyről azt írja: olyan magas, hogy a madár sem repülhet át rajta. A lőpormalomról meg így ír: Köprüli Mohamed pasa építette. Ellenségeink mind ez után a vár után vágyakoztak, ez okból kellett megépíteni. Három rekeszű, mindegyikben öt mozsarú magyar szerkezetű kerekekkel ellátott malmok vannak benn, amelyeken elámul az emberi ész. A Makla vize hajtja. Négyszögletű épülete hat tomyú, vaskapus erős vár, kerülete ötszáz lépés. Olyan, mintha a nagy külváros belső vára volna. Négy oldalról víz veszi körül, hidakon kell bemenni. Van pa18 IX. évfolyam 7. szám - 1999 július
