Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - Apor Elemér: A vasfejű, A Portörő utcától a Sándor Imre utcáig
rancsnoka, lőporgyári főnöke. Éjjel-nappal fekete puskaport készítenek benne, mivel a várban sok kell. A vár felszabadulása után 1890-ig működött Egerben az Újszerzeményi Bizottság (Neoaquistica commissio), s az még említi a malmot, de egy évvel később az épület felrobbant. Valamely részét később mégis hasznosították, mert 1738-ban a Tábornok-házzal (volt halaspiaci iskola) szemben volt. Breznay Imre feltételezése szerint ott lehetett, ahol a patakparti üzletház húzódik, de az sem lehetetlen, hogy a kórház nyugati területéről van szó, a patakon túl. Az utcát, mely hozzá vezetett, nevezték Piatea Portörőnek, Portörő utcának. Érdekes megemlíteni, hogy 1716-ban, egy becsületsértési ügyben szerepel egy Portörő András. Apja talán munkás volt a malomban. Az Egri Kaszinó 1833-ban alakult meg, és olyan nagy társadalmi eseményt jelentett, hogy ettől fogva Kaszinó utca lett az utca neve, majd amikor a felszabadulás után a Szakszervezeti Székház nyitotta meg az épület kapuját, dr. Sándor Imréről nevezték el. Ki volt Sándor Imre dr.? Orvos, akit különös szociális érzületéről ismert mindenki. A szegénység orvosa volt, szomorú mosolyú Emberség. Egy rövid beszélgetésre emlékezem, személyes élményem, nem felejthető. 1944 elején, a piacon találkoztam vele. Hová, Imre? A szomorú mosoly megjelent a szája szögletében:- Egy szerencsétlen orosz foglyot hoztak a kórházba. Haldoklik és az a kívánsága, hogy még egyszer szeretne kumiszt inni. Tudod, mi a kumisz?- Tudom. Erjesztett lótej.- Hát most - fejezte be a beszélgetést - megyek keresni egy szoptatós kancát, hátha találok. Aztán egy Ady-sorral búcsúzott: És mégis meg fogok halni. A jolsvai munkaszolgálatos táborban halt meg. Ez ennek az utcának a története. Új Hevesi Napló 19
