Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - Apor Elemér: A vasfejű, A Portörő utcától a Sándor Imre utcáig
S3por Clernér JV ímefejű A múlt kutatásában érdekes fordulatok akadnak. A kutató búvárkodni kezd valamely kérdés megvilágítása érdekében, az elmúlt idők feledésbe ment, de érdemes eseményeinek újra jelenítésében, s rábukkan két-három sorra, amelyek más, nem kevésbé érdemes dolgok felé fordítják figyelmét. Ilyen az egri felsőoktatás eredetének kérdése is. Honnan ered, hová vezethető vissza az egri főiskola gondolata? Mindenki a 18. századra gondol. Telekessy püspök a papnevelő főiskola, Foglár György a jogakadémia megalakítója ebben a században, Eszterházy az orvosképzéssel és a csillagászati tudományokkal akarja kifeszíteni a részeket összefoglaló egyetem, az Univerzitás kupoláját az eddigi eredmények fölé. Mígnem kiderül, hogy az egri főiskolai gondolat háromszáz évvel régibb, hogy Ludányi Tamás püspök, akit kortársai vasfejűnek becéztek, már 1421-ben foglalkozott a magasabb tanintézet alapításának tervével és elhatározó lépéseket is tett a terv megvalósítása érdekében. Ki volt ez a Ludányi Tamás, s miért kapott ilyen csúfolódó-megtisztelő melléknevet? A történet Luxemburgi Zsigmond korában játszódott le, aki azért lett magyar király, mert 1385-ben feleségül vette Anjou Máriát, I. Lajos magyar király leányát és utódát. A nemzet, vagyis a főurak és köznemesség s nem utolsó sorban a papság nemsokára lázadozni kezdett a király ellen, mert nem tartotta tiszteletben jogaikat, kiváltságaikat, felajánlotta az országot Albert osztrák hercegnek arra az esetre, ha utód nélkül halna meg, nem is szólván arról, hogy pénzszűkében elzálogosított tizenhárom szepesi várost a lengyel királynak potom 37 ezer lengyel garasért. A lázongó urak Bonifác pápához folyamodtak, majd ád az királyt, jobbat. Ajánlott is a pápa egy jelöltet, nápolyi László személyében. Az esztergomi érsek nyomban le is utazott a dalmáciai Zágrábba (ma Zadar) a főurak és főpapok társaságában, s ott megválasztották, megkoronázták Lászlót, aki fegyveres kísérettel bevonult az országba; csak Győrig jutott, mert Zsigmond és párthívei kiűzték az országból. A zárai koronázáson megjelent Ludányi Tamás egri püspök is, s ezzel egyértelműen az egri vár is nápolyi László erőssége lett. László veresége után az esztergomi érsek várastól együtt visszatért Zsigmond hűségére, Ludányi azonban nem. Zsigmond hadat indított Eger ellen, s e hírre Debrőy István várkapitány Erdélybe, Ludányi püspök Lengyelországba menekült. Zsigmondnak ez a várvívása nevezetes ténye a hadtörténelemnek. A király vezére, Rozgonyi Simon mindössze négyszáz lovassal indult Eger ellen, s mikor megérkezett, mindjárt látta, hogy ennyi emberrel nekimehet bízvást a falnak, akár fejjel is, ezt a várat nem tudja bevenni. Volt azonban egy kiváló tulajdonsága: művésze volt a szónoklásnak. Négyszáz lovasa élén elkezdett a várvédők lelkére beszélni, s ezt olyan ékesszólóan tette, hogy a védők végül is elérzékenyülve nyitották meg a kaput. Zsigmond egyik, 1414-ben kelt adománylevelében maga is megemlíti az esetet, azzal a megjegyzéssel: nem szükséges fegyverrel harcolni ott, ahol a kegyes engedékenység győzedelmeskedik dicsőségesen. /f Új Hevesi Napló VT 2-^ XT7|^— 7 17 Cot«
