Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - KÖZÉLET - Mátyás Zoltán: Székely tűlevél
nek, úgy szántják ketté a Bökényt, mint Mózes a Vörös-tengert. Közben foggal, körömmel kapaszkodunk a szekérbe. Igazán nem unatkozunk. *** Akaratlan gyalogtúra. A távolság látásra közel van, lábra messze. Vagy fordítva. Mire lefekszünk, nem tudjuk. A lányok hárman egy ágyban. Mi ketten Zsomborral a padlón. Közös szoba. Nehezen mesét mondok. Nem alszom semmit. Gyimes. *** Reggel a lányok háta fáj. Nevét nem tudom vízesés. Bárgyú ön tudatlanság. Keresek egy patakot, iszom. írott, hímes tojások, puliszka, bárányhús, sajt, bor. Vendégszeretet - civilizált zavarodottságunk. Húsvét hétfő. Katolikus szentmise. Mosolyok szerteszét. Piruló kisfiúk az ajtókeretben. Az örmény-magyar és Isten tudja, még mi szövőmester fésülőjében (szövőüzem) megpróbálja kibírni önmaga zsenialitását. Olaj- és régiségszag, gyapjú, zümmög ő áramkörök. Mindent felkavaró és elsimító autózúgás. Este lefekszünk Gyergyószentmiklóson. Jó egy napra Magyarországtól. *** Visszanézek. De mielőtt leírnék bármit is, addigra értéktelennek, tartalmatlannak, súlytalannak érzem a szavakat. Megijedek, összehúz a görcs. Mitől félek? Hát kényszerből írok én?! Valahogy mégis be kell fejeznem a hat nap krónikáját. Gyermeki egyszer üséggel annyit súgnék: vigyázzanak a szépre! BÚCSÚ A jó Isten legyen magukkal. Egyedül? Egyedül. A Világgal. A világ ellen. Nyugodj meg, szívem. Tudom, nem hiába feszítesz. Nyugodj meg. Elutazni, felszállni, mint ez a két galamb az ablakom előtt. Sírni, egyedül... Nincs titkolnivalóm, s ami van, arról nem tehetek! A jó Isten legyen magukkal! A jó Isten. Fotók: Cseh Zsófia, Fehér Ibolya 64 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
