Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Urbin Ágnes: A népi Mária-énekek metaforái
s cllrbin Sfignes népi ^ária-értekek metaforái „... s a nagybetűk közébe kis képecskéket ékel, Madonnát fest örökké Arannyal s égi kékkel...” (Dsida Jenő: Arany és kék szavakkal) S? dMária-liszlelel alapjai, kialakulása és fejlődése az egybáztörténelemben Szűz Mária a katolikus vallásban kiemelkedő tiszteknek örvend. Nem imádással veszi körül a hívők serege Jézus anyját (hiszen az csak Istennek jár ki), hanem Mária iste n- anyai méltóságát tartja szem előtt, s így kéri az ő természetfölötti közbenjárását. A Mária- kultusz több a szentek tiszteleténél, így a katolikus egyház történetében nincs az a korszak, amelyik félretette volna a Szűzanya személyének jelentőségét. Az ókeresztény idők Mária-kultuszáról kevés emlék maradt fönn. Az Istenanya a kereszténység kezdeteitől nagy tiszteletet kapott, egy III/IV. századi egyiptomi papiruszon szereplő ima szövege mutatja ezt. „Oltalmad alá futunk, Istennek szent szülője...” - hangzik ma is templomainkban ez az ősi ima. A keresztény ókor lelkisége eszkatológikus irányt képvisel: Krisztus második eljövetelének, a végidőnek nagyobb szerepe van Máriával és a szentekkel szemben. A kor litániáiban Mária neve csak az angyalok, próféták, pátriárkák után tűnik föl. Mária kultusza a gótikában kivirágzik, olykor már vadhajtásokat is hoz. A Mária- himnuszok színességét, költői gazdagságát azóta sem múlta fölül egyetlen kor sem. Először latin nyelvű himnuszok szólalnak meg a Szent Szűzről, majd a fordításokat követően több nemzeti nyelvű költemény születik. Egyik legfontosabb nyelvemlékünk, az Ómagyar M á- jia-siralom is (1300 körül) Gottfrid latin nyelvű himnuszán alapszik. A szerzetesrendek (ciszterciták, premontreiek) magas szinten művelik az új Mária-lírát a magánáhítat fölkeltése céljából. A költészet folyamatosan elválik a liturgiától, az imádkozó életében a szubjektív hangulat kerül előtérbe (ez a népies lelkűiét forrása. A Bibliából a legszebb kifejezés e- ket illesztik Mária nevéhez). Főleg az Énekek énekéből), a természeti képek is ekkor szűrődnek a Mária-költészetbe. A fájdalmas anya siralmai mellett Mária öröme is hangot kap: az angyali üdvözlet, Jézus születése, a királyok látogatása, stb. Az egyház igyekszik kisz ür- ni a Mária életével kapcsolatos apokrif elemeket: dogmákat, hitigazságokat fogalmaznak meg, és az azokhoz fűződő ünnepek sorozatát rendelik el (Szeplőtelen Fogantatás, Hétfáj- dalmú Szűz, Havas Boldogasszony, stb.). A krisztológia és a Mária-kultusz ebben a korban még egyértelműen összefügg, ez tapasztalható a Mária-ünnepek jellegében, a szent szöv e- gekben és a rózsafüzér titkaiban. A reformáció gyökerében szakít a gótikus-népies lelkülettel, elveti a szentek tiszteletét. minden külső vallási megnyilvánulást babonának tekint. Alapelve: visszatérni az őskeresztényihez, a bibliaihoz. A keresztények protestáns ágában Mária tisztelete vissz a- szorul, de a barokk megőrzi az Istenanya méltóságát. 40 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
