Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Urbin Ágnes: A népi Mária-énekek metaforái
Az egyház a reformáció hatására kénytelen megvédeni, tisztázni, illetve leszögezni hittételeit, vallásos gyakorlatát. A Szentháromság, a kis Jézus, az 01 táriszentség és az Ecce Homo tisztelete mellett a Mária-kultusz is erősen ellenreformációs színezetű. Ekkoriban válik közkedveltté a „Magyarok Nagyasszonya” titulus hazánkban. A Mária közbenjárásában való hit egyre több búcsújáró helyet teremt. A kegyhelyek magyarországi vonatkozásairól, történetéről Eszterházy Pál mint nagy Szűz Mária-tisztelő ír a Mennyei korona és „Az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz Mária Képei...” című műveiben elsőként. A felvilágosodás racionalizmusa, liberalizmusa következtében újból lanyhul a vallásos áhítat, csak a romantika ingatja meg heves érzéseivel és fantáziájával. A restauráció követendő példaként a gótikát jelöli ki, így éled újjá Mária kultusza (főleg a rózsafüzér imádságban. Mindez különböző Mária-jelenéseknek ad irányt. A Mária-tisztelet történetében egységes korszakként szerepel az ún. „Máriás évszázad” (1854-1954). Ezt az időszakot két tanítóhivatali megnyilatkozás foglalja keretbe: 1854 decemberében IX. Pius pápa a Szeplőtlen Fogantatás dogmáját, 1950-ben pedig XII. Pius a Szent Szűz Mennybevételét hirdeti ki. A mariánus jelenések tömegmozgató hatásúak (La Salette, Lourdes, Fatima), a nép körében gyorsan terjednek, ennek hatására több szerzetesrend alakul. A jelenések magánkinyilatkoztatásai mindig a társadalom szegényebb rétegeihez szólnak, ennek köszönhet ően mélyül a nép lelkiségében az Istenanya tisztelet. Mária ábrázolása elszakad Krisztus személyétől. Egyre több rang, cim, ünnep, ájtatosság illeti Máriát, ami a keresztények körében is antimariánus irányzatot hoz létre. A szélsőségek elkerülése érdekében a II. vatikáni zsinat foglal állást a helyes Mária-tiszteletről, a nép azonban továbbra is őrzi imádságait, kultikus cselekményeit. $7 ária-kultusz a népi vallásosságban A népies liturgiában több olyan vallásos megnyilatkozással találkozhatunk, amely nem szerepel az egyház hivatalos előírásaiban. Az egyházi év megszentelése a helyi hagyományoktól függően eltérést mutat. A kereszténység nem irtotta ki a megtérített népek kultúráját, hanem átalakította, megszentelte, a régi pogány hiedelmeket jámbor képzetekkel helyettesített. A vallásos népiélek felé közeledő egyház levetette dogmatikus szigorúságát, ugyanis belátta, a régi hagyományok nem törölhet ők el gyökeresen. A magyarság is sajátos, magas fokú kultúrát hozott magával keletről (költészet, mesekincs, zene, rovásírás, iparművészet). A pogány vallás mágikus jellege folytán lett fogékony a katolikus kereszténység elfogadására. A gregorián és az egyházi költészet virágszimbolikája egyértelműen hat népköltészetünkre, a gesták, legendáriumok pedig a kolduló rendek továbbadásának segítségével a magyar népi epikát, a mesekincset gazdagítják. A vallásos élet elmélyülése a népet ért sorscsapásoknak is köszönhet ő: a tömegjárványokat, politikai küzdelmeket, háborúkat Isten haragjával magyarázzák. A kiengesztelés többféle formája között ott vannak a Máriához (mint legfőbb közbenjáróhoz) intézett imák, ájtatosságok, búcsújárások. „Templomaink, kápolnáink túlnyomói része a Boldogságos Sz űz valamelyik jelzőjét viseli (Mária a jó tanács anyja, Mária angyalok királynéja, Mária beavatása, Mária Új Hevesi Napló 41
