Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A régi Magyarország serfőző ipara
lett, s egyéb ipari üzem híján - a folyamatos működéséhez szükséges rendszeres bevételt előteremteni. A szőlő termesztésére alkalmas országrészekben nem véletlenül törekedtek a birtokosok az ültetvények növelése révén mind több jövedelemhez jutni. Ezeken a területeken, mint például Heves megyében a serfőző iparnak korlátot állított a szőlő monokultúrából eredő borkonjunktúra. AZ 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után a magyar gazdaság is rálépett a kapitalizáció útjára, s elhárultak a tőkés fejlődést akadályozó tényezők. Az előbbieket igazolják azok a számadatok, amelyek a magyarországi serházak számára vonatkoznak. §erfc>3Ő()á3aR S3chrta 2üag?arors3ác[on (185:01895) Év Üzemek száma Termelt mennyiség 1851 773 384 000 hl 1860-as évek eleje 450 1870 349 607 000 hl 1880 142 427 000 hl 1895 108 1 500 000 hl A fentiekből leszűrhető, hogy 1851 után kezd csökkenni a serházak száma. Az 1851-ben fennálló 773 műhely már mindenképpen kevesebb, mint az 1848-as forradalom előtti évek 800-ra becsült üzemeinek a száma. A forradalom és szabadságharc utáni csökkenést bizonyosan befolyásolta, hogy a Bach-korszak kezdetén, 1850-ben a sörfőzést is állami adózás alá vették, mint például a szivargyártást. Az üzemek számának látványos csökkenése következett be 1870-ig, amikorra a hagyományos kis serfőző műhelyek 60 %-a megszűnt. Valószínű szükség volt egy ideig a hazai hitelintézetek kiépüléséig a kis serházakra is. 1862-től számíthatjuk Magyarországon a nagyipari sörgyártás kezdetét, amikor felépült Dréher Antal sörgyára, s ettől kezdve a sörfőzés kilépett a manufaktúraipar köréből. Négy évtized elteltével az üzemek száma egyhetedére esett vissza a söripar koncentrálódása következtében, míg közben a termelés megnégyszereződött. 1895-ben az összes Magyarországon előállított sörnek a kétharmadát 5 pesti sörgyár termelte, azaz a korábbi népes számú, kis kapacitású sörházak helyét átvette véglegesen a nagyipari sörgyártás. Ezenkívül: Kassa, Kőszeg, Nagykanizsa, Nagyszentmiklós, Nagyvárad, Nyitra, Pécs, Pozsony, Sopron és Turócszentmárton évi 4-5000 hl-t termelő üzemei voltak jelentősek. A hazai sörgyártó iparnak a fővárosba történő koncentrálódását nagyban segítette a Budapest körüli agglomeráció, mint potenciális nagyfogyasztó piac létrejötte. A XIX. század végén létező sörgyáraink növekvő termelés ellenére, hazánkban a pálinka- és borfogyasztás maradt jellemző. A sört inkább a városi polgári lakosság fogyasztotta. Jellemző, hogy a XIX-XX. század fordulóján Belgiumban 213, Németországban 120, Ausztria-Magyarországon 42 liter, s ezen belül Magyarországon mindössze 7 liter volt az egy főre jutó sörfogyasztás. Ezzel a mennyiséggel utolsó helyen állt Európában Oroszországgal együtt Magyarország. Az 1920-as években még 7 liter, az 1930-as években 10 liter, s az 1970-es években viszont 40 liter volt az egy főre jutó hazai sörfogyasztás. Ez pedig egy kicsit sok, de azt, hogy hol a határ egy valamire való sörivónak, azt már megírta Robert Bums skót költő A jó sör, ó c. versében: 34 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
