Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: „…A távolságot, mint üveggolyót, megkapod…”
Cöíffárp (Jäpfgfip: ".„(A táÍTaíságnt, mini iiíiEggnímVt, megkagnít—" Ki ne ismerné József Attila Altató című verséből a következő sorokat: A távolságot, mint üveg-/golyót, megkapod, óriás / leszel, csak hányd le kis szemed -/ aludj el szépen, kis Balázs. Elgondolkodtató az idézetnek az a részlete, amikor a költő azt írja: a távolságot, mint üveggolyót megkapod, óriás leszel. Itt nem egy költői, vagy az altatót mondó szülő ígéretéről van szó, hanem egy fizikai törvényszerűségről, amelyet az ókortól ismer az emberiség. Lucius Annaeus Seneca időszámításunk után 63-ban már arról ír, hogy a betűk nagyobbnak és tisztábbnak tűnnek, ha egy vízzel töltött üveggömbön vagy ún. „cipész-golyóbison” keresztül nézik őket. Három évvel később, i.sz. u. 66-ban, az idősebb Plinius elbeszélése szerint Néró császár a gladiátorok viadalát egy csiszolt smaragd lencsén át nézte. Ez lehetett a mai „szemüveg" őse. Majd őt követően i.sz. u. 77-ben az idősebb Gaius Plinius Secundus történész megemlíti, az ilyen ,, cipész-golyóbisok ” gyújtólencse jellegét is.1 Az üveggömb, vagy az üveggolyó bármely fényforrás fényét a munkadarabra koncentráló eszköz. Azokban a kisipari műhelyekben, ahol igen aprólékos kézi munkát végeztek (például szűcs és szürhímzések, varrott díszítésű csizmák készítésénél) esti és kora reggeli időszakban, amikor csupán lámpafénynél dolgozhattak, még a XX. században is alkalmazták. Ez esetben, míg a fényforrást az üvegből öntött s felfüggesztett üveggömb mögé helyezték, addig a készítendő munkadarabot az üveggömb optikai fókuszában tartották.2 Ezeket az üveggömböket még a vidéki kézműves műhelyekben az 1920-as, 130-as években is használták, s József Attila akár gyerekkorában Öcsödön, vagy később a fővárosba kerülve, még a külvárosi műhelyekben is láthatott ilyen cipész-golyóbisokat. Az üveggömböt vagy az üveggolyót a középkori Magyarországon is ismerték és használták, amint azt a régészeti ásatások igazolták. Szécsényben a középkori plébániatemplom ásatása során került elő egy kőbe karcolt malomjáték, s egyebek között néhány üveggolyó, amelyek mindegyikét az ásató régész a szórakozás emlékeként tart számon.3 1966-ban a Heves megyei Tiszanána határában az egykori Ónána helyén végzett középkori faluásatás során üveggolyót találtak, amelyet a régész szerint játékgolyónak készítettek. Az ittenihez hasonló üveggolyó került elő a Túrkeve-mórici késő középkori faluásatás anyagában is.4 Nem valószínű, hogy a Szécsényben a középkori plébániatemplom játékgolyóra lett volna szükség, az viszont sokkal valószínűbb, hogy az inkább az írás és az olvasás segédeszköze lehetett. Természetesen az üveggolyónak tudunk más jellegű középkori használatáról, nevezetesen: hadiipari célból is gyártották azokat. Az üvegből készült tüzérségi muníciók előfordulnak a várak inventáriumaiban. Sárvárott 1685-ben kézigránátot írtak össze. Munkács várában, 1704- ben több mint 2 tonnányi üveggránátot őriztek.5 A fraknói vár kiállításán prizmákban felhalmozva mázsaszámra őrzik ma is a lőszernek gyártott üveggolyóbisokat. A Rákóczi-szabadságharc idején az üveghuták újabb katonai megrendeléseket kaptak: Murány, Zboró, s talán Párád6 üvegcsűreiben nagy mennyiségben öntötték az üveggolyót, s az üveggránátot. Regécen a kuruc hadsereg katonáinak köpenyeire üveggombokat gyártottak.7 Új Hevesi Napló 41
