Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: „…A távolságot, mint üveggolyót, megkapod…”
A Magyarországon használt XVII-XVIII. századbeli, zöld üvegből öntött kézigránátok két méretben ismeretesek. Átmérőjük 6,8 vagy 9,5 cm, készültek nyakkal és nyak nélkül is. A nyakas kézigránátot a nyakára kötött kantár segítségével nagyobb távolságra is eldobhatták. Az üvegből öntött nyak nélküli kézigránátok formája kísértetiesen hasonlít az üvegmécsesekre, a nyakas üveggránátok alakja pedig a köpölyözéshez használt üvegcsékre emlékeztet. Felvetődik a kérdés, vajon a XVI-XVII. században, amikor a török háborúk, majd a függetlenségi harcok során egészen 1711-ig tonnaszámra öntötték az üvegből készült tüzérségi muníciót, mihez kezdtek a harcok elmúltával a felhalmozott készletekkel? Vajon megpróbáltak - úgymond - a kardból ekevasat készíteni? Ha igen, van-e erre bizonyíték? A száldobágyi üveghutánál 1726. március 21-én, a baktai templom Krisztus koporsójához való üveggolyóbist rendeltek, mivel a régieket elrontották.8 Ez az üveggolyóbis nem lehetett más, mint a gömb alakú üvegből készült mécses, amellyel a Krisztus koporsóját megvilágították. Az üveggolyóbisoknak más kultikus jelentőséget is tulajdonítottak. A kolozsvári harmincadjegyzékek szerint az 1610. évi kiviteli listán szerepel Tornai István 1610. március 30-i szállítmánya. Ez utóbbinál a harmincados feljegyezte, hogy 2.000 darab üveggolyóbist vitt ki a városból. Érdekes, hogy a kor bevett szokása szerint az üveggolyóbisoknak gyógyító hatást tulajdonítottak. Az említett 2.000 üveggolyóbisnak minden valószínűség szerint hasonló rendeltetést szántak.9 Az üveggolyóbisokat a késő középkor embere a köpölyözésnél használta. Elterjedtségére jellemző, hogy 1656-ban a köpölyözés (sacrificatio) Nagyszombatban, és kétségtelenül másutt is a városi fürdős kiváltsága volt, de titokban a sebészek is végezték.10 A köpölyözés mindennapos volt a XVIII-XIX. századi úri és parasztfürdőiben a régi Magyarországon. Fürdők pedig voltak bőven, 1885-ben készült hivatalos összeírás a történeti határokon belül 1560 ásványvízforrást vett számba, amelynek egyharmadát használták mindennap, s 260 fürdőhelyet tartottak számon. Természetesen az üveget más célokra is felhasználták. így régóta készítettek vagy díszítettek színtelen vagy színes üveggel amuletteket is. Az amulett kis méretű mágikus tárgy, kőből, fémből, csontból, stb készült. Leginkább nyakba akasztva viselték, abban a hitben, hogy megvédi viselőjét a betegségtől, a rontástól (különösen a szemmelveréstől), háborúban sebesüléstől. A mai magyar hitvilágban nincs különösebb jelentősége az amulettszerű tárgyaknak.11 Viszont annál több volt a régi magyar hitvilágban. Göcsejben a XIX. század végén még ilyen színtelen, áttetsző, üvegszerű kvarcféleség szerepelt kígyókő (amulett) gyanánt.12 A honfoglaláskori sírokban talált üvegpasztából készült gyöngyökből és kagyló42 IX. évfolyam 1. szám - 1999 január
