Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - KÖZÉLET - Szabó Zsuzsa: A Nagy Felfedezés: Portugália
^zítlrn Zsuzsa J\. jNagu ^ffülfehezés: ^rrriugáíía „Szerelmes lettem az első reggel, az első ébredéskor. Először a város zaja fogott meg. Lisszabon várt rám...” (Nicolas Bréhal) Portugália nem az első számú célország a magyar turista számára. Ha városnézésre indul, inkább választja Párizst vagy Londont, ha a tengerpartra akar menni, Görögországot vagy Olaszországot. Pedig Portugália mindkettőt ajánlja: mi azért mentünk, hogy lássuk a világkiállítást, elvigyük utódainkat egy jó kiadós világnézésre, és hogy persze visszatérjünk későn megtalált, de annál nagyobb szerelmünkhöz: a tengerhez. Az ember ide általában repülővel érkezik, ijedezhet is eleget leszálláskor, mert úgy tűnik, mindjárt földet érünk, már meg lehet számolni alattunk a halakat, de még mindig csak víz van mindenhol, hova akar ez leszállni?!! Aztán csak földet érünk valahá- ra, tapasztalt vén róka lehet a pilóta... Azonnal megcsap a hőség, van vagy harminc fok, szikrázóan süt a nap (Sokáig azt hittem, tudom, mit jelent ez a kifejezés, egészen addig, míg nem láttam azt a hihetetlenül erős, szemet bántó napfényt Dél-Portugáliában, amitől a legerősebb napszemüveg sem véd és amitől olyan kék az ég, olyan hihetetlenül fehérek a házak és élénkek a színek). A repülőtér, bár elég tágas, mégis évek óta bővítik. És a város lüktetőén eleven ebben a nagy melegben is, kisebb, mint Budapest, csak feleakkora, de mintha minden és mindenki talpon volna, kint az utcán, kiabálna, nevetne, énekelne, ebédelne, dudálna, gyereket nevelne, mintha nem fele, de kétszer annyian lennének. Lisszabon földrajzi fekvése ideális: a folyó és a tenger szélessé öblösödik ki, hogy első pillantásra alig lehet megkülönböztetni a tengertől: csak a színe más, ez szürkészöld, míg amaz kékesen csillog. A város azonnal elbűvöl, megértjük, miért hívták a rómaiak Allis Ubbo-nak, gyönyörű kikötőnek. Története egyszerű: mikor a több mint 400 éves mór uralomnak Alfonso Henriques, Portugália első királya véget vetet 1147-ben, Lisszabon gyors fejlődésnek indult, és alig száz évvel később főváros lett. Miután Vasco da Gama felfedezte az indiai átjárót és nemsokkal utána Alvarez Cabrale Brazíliát is, a város gazdagsága nőttön nőtt, egészen az 1755-ös hatalmas földrengésig, amely olyan erejű volt, hogy még Angliában is érezték. Lisszabon kétharmad része elpusztult a természeti katasztrófában, a házak úgy omlottak össze, mint a kártyavár. A templomok Mindenszentekre gyújtott gyertyái lángra lobbantották a faszerkezeteket, az emberek egymást taposva menekültek a kikötőbe, hogy aztán a felszökő tengerár sodorja be őket az Atlanti-óceánba. Marqés de Pombal építette újjá a várost, tervei alapján Lisszabon hamarosan levegős, széles sugárutakkal gazdagodott. Legszebb a Praga do Comercio, ahol klasszicista paloták, modern szállodák és irodaházak néznek a folyó torkolatára. A sugárutak egy térbe torkollanak, akárcsak Párizsban, a tér közepén emeltek szobrot a hálás portugálok Pombal márkinak. 66 IX. évfolyam 1. szám - 1999 január
