Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - KÖZÉLET - Julie Russo: Kommunista börtönöket túlélő szerzetes
BÖRTÖN KINT IS - Törvényesen szabadulását igazoló írás nélkül és minden pénz nélkül dobták ki az utcára. Mivel nem voltak papírjai, semmiféle papíijai, minden pillanatban lefoghatta a rendőrség. Nem engedték se papnak, se szerzetesnek lenni. Élnie pedig kellett. Fizikai munkára adta hát magát, s a legkülönfélébb munkákból élt egészen 1965-ig, amikor - egészen különös okból - holott börtönviselt volt, kiengedték Amerikába. Mindennapi szentmiséjét titokban kis, nehezen szerzett szobácskájábán végezte. Aki nem ismerte, fogalma sem volt arról, hogy pap. Börtönét, megbélyegezettségét szinte magával hozta. Mivel börtönviselt volt, azoknak az országoknak ferencesei nem tudták megérteni, s elhinni, hogy beépítettség nélkül hogyan engedhették ki Amerikába. Hidegen, tartózkodóan fogadták. Féltek még csak szóba is állni vele. Úgy vélték, ez is, mint nem egy más pap, „csak beépített kommunista ügynök”! SZABAD ÉLET - Itt, Amerikában maga választotta életformáját rendi elöljárói engedélyezték. Reggel 6-kor kel és megy a kápolnába. Jelen van a 7 órai misén, majd utána a sajátját végzi, a régi misét és latinul. Aztán egész nap kinn, az 53 hektáros parkban dolgozik, legalább napi 6-8 órát, olykor akár 11-et is egyfolytában. Ha esik az eső, akkor részt vesz a 12 órai szentmisén is, vagy az ájtatosságokon. Szeret imádkozni, levelezőiért, akik e kápolnába járnak misére, vagy elmennek templomuk előtt, betegeiért, jótevőiért. E kápolnának imádkozó szíve és dolgozó keze akar lenni. BOLDOGNAK ÉRZI MAGÁT, hogy Mária szolgálatában élhet... Mint ő mondja: „A boldog ember ingét hordja!” Egyébként nem sokat ad a külsejére. Legtöbben csak öreg, civil munkásnak nézik. De akik ismerik, tudják, hogy ki..., még szentéletűnek is tartják, mint a tolmácsunk. Károly Éva: Ünnep (olaj 50x70) Új Hevesi Napló 65
