Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - KÖZÉLET - Julie Russo: Kommunista börtönöket túlélő szerzetes
Jwlic Russo Kommunista börtönöket túlélő szerzetes PAPI, SZERZETESI HIVATÁSA - P. KRUPA SÁNDOR már hétéves korában EGERBEN a ferences atyák templomának oltára körül forgolódott. Olyan kicsinyen, hogy amikor először a nagy misekönyvet fel akarta tenni az oltárra, feje fölött tartva, földre ejtette. Még csak hét éves volt, amikor atyja az első világháborúban - 1914 - az orosz fronton meghalt. Öt kisgyermeket hagyott árván. Édesanyja a ferences papoknál talált lelki erősítést. így hamar megismerkedett Sándor a szerzetesekkel, kapta tőlük a nevelést, Istenismeretét és a rend felé való irányítást. Hamarosan úgy gondolta, hogy neki ez a rendi, szerzetesi élet megfelelő lenne. Mikor aztán egyszer álmában azt látta, hogy az egri várban régebben megölt szerzetes hívogatólag integet feléje, Sándor döntött... Tizenöt évesen belépett a ferences rendbe, hogy Szent Ferenc példája szerint Istennek tetsző életet éljen. ITTENI ÉLETE - Sándor atya most 91 éves. 1965-től él Amerikában. Mária kegyhelye - Belle Vista Avenuen - két éve él. Hat szerzetestársa kezdettől biztatta, hogy legyen amerikai honpolgár, ámde ebben nyelvi nehézsége akadályozta. Az amerikai élete alatt mindig olyan munkakört töltött be - kerti munka amely magányossága miatt akadályozta a nyelv kellő elsajátításában... Végül most megtörtént. Őszinte szívvel mondott igent, mert Amerikának sok hálával tartozik: szabad világhoz és Istennek élhet minden kötöttség nélkül. Maga választotta munkakörben. MÚLTJA - Magyarországon csaknem mindig iskolás gyerekeknek tanított hittant. Jellegzetes tevékenysége volt emellett, hogy a gyerekeknek játszóteret létesített. Vagyis: az ifjúsággal foglalkozott. Ámde ez a kommunizmus alatt az állam szemében legtilosabb, BŰNÖS foglalkozás volt a nem kommunista pap számára! Munkaköréből nem tudták másként kiütni, eltávolítani, csak úgy, hogy hamis vádakkal börtönbe juttatták. 1948. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén fogták le és ítélték el 4 évi börtönre. A börtönélet csupa szenvedést jelentett, amelyben mint ő is, egyik szemét homályosra verték, ott kapott betegségei által a sír szélére vitték, vagy elveszíthette volna értelme használatát is, mint sok rabtársa! BÖRTÖNÉLET - A gyötrésnek, kínzásnak számtalan faja, módja volt. Például korán kelés, éjszakai nyugodt alvás lehetetlensége. A zárkában a nappali tartózkodás is pokoli lehetett. Hónapokra, évekre némává tették az áldozatot. Az őrületbe kergető tétlenség. Az örökös ütés-verés, mely halállal is végződhetett. Őt pl. azért verték véresre, mert kórházi rabzárkájukban Istenről beszélt rabtársainak. Ekkor tették egyik szemét gyógyítha- tatlanul homályosan látóvá. Szinte halálra éheztették őket. Volt, akit éppen úgy keresztre feszítettek, mint Jézust!... Ezek, ilyenek miatt számosán megőrültek. SZABADULÁSA - A magyar kommunisták 1951-ben adtak amnesztiát először Sztálin születésnapjával kapcsolatban... Sándor atya ekkorára már rég letöltötte büntetési idejét, de a kommunistáknál az volt a szokás, hogy a nekik nemkívánatost akkor sem engedték ki, hanem internálták meghatározatlan időre. Az amnesztiát több feltételhez kötötték. Ilyen feltétel volt, hogy a rab nem volt nagy bűnös, évtizedekre elítélve, büntetését már letöltött és súlyosan beteg legyen... Sándor atya ezekbe beleesett. így kiengedték, és azzal köszöntek el tőle: „Kint dögölj meg! - mert nagyon beteg volt már -. s ne rontsd a börtönstatisztikát! Ők biztosra vették, hogy hamarosan meghal. 64 IX. évfolyam 1. szám - 1999 január
