Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Valahol Oroszországban
C. Kórháztáborok E csoportba azok a hadifogoly kórházak tartoztak, amelyeket jobb lenne invalidustáboroknak nevezni. Ide kerültek a sebesült, nem egy esetben csonkolt, fagyási sérültek, s a különböző járványokban megbetegedettek. A táborok közül ezek helyileg gyakran nem a hadifogoly-tábor területén álltak, hanem valamelyik közeli városban. Az épületeik sem kifejezetten kórházépületek voltak, hanem iskola- vagy más középület, a legtöbbször barakk. A kórházak műszerekkel és gyógyszerekkel való ellátottsága igen szegényes volt, az antibiotikumok, vérkészítmények pedig teljesen hiányoztak. Külön hangsúlyozni kell a kórházak orvosi és ápolószemélyzetének fáradozásait, gondoskodásait, önfeláldozó munkáját. A kórházak személyzete gyakran a foglyokból került ki, őket ugyanúgy pusztították a járványok, ugyanakkor odaadó munkájukkal nemegyszer ellensúlyozni tudták a gyenge felszereltséget, és ezzel foglyok ezreinek életét mentették meg. A munkatáborok egy sajátos betegsége volt a disztrófia, amely az elégtelen táplálkozás okozta megbetegedés. Ez általános testi legyengülést eredményez, s jámlékosan, mivel csökkent az emberi szervezet ellenálló-képessége (vitaminhiány, skorbut, éhezés miatt), még súlyos keléseket okozott. Gyakori betegség volt a pellagra, a B2 vitamin hiánya következtében fellépő bőrbetegség. A fertőzött vizek fogyasztása miatt 1945-46-ban pusztítottak a különféle járványok. Hasonlóképpen mindennaposak voltak a fagyási sérülések, továbbá ezek késői következményeként jelentkező üszkösödések, főleg az északi táborokban. A munkatáborok foglyainak a mindenkori fizikai erőnléti állapotát rendszeresen ellenőrizték, nem mintha minden esetben foglyok életéért aggódtak volna a táborok vezetői, hanem azért, mert erre a szigorú tervgazdaság, a tervek teljesítése kényszerítette őket. A legegyszerűbb módszerek közé tartozott, hogy a levetkőztetett foglyokat egészségügyi bizottság elé vezették és belecsíptek az emberek láb-, illetve farizmába. így ellenőrizték - az izmok keménysége alapján - a hadifoglyok fizikai erőnlétét, s ez alapján 4 kategóriába sorolták őket. A 4. kategóriás, a legrosszabb fizikai állapotú, disztrófiásnak nevezett, legyengült fogolycsoport volt, akiket felmentettek a munkavégzés kötelezettsége alól. A 3. kategóriába a kicsit erősebbek kerültek, akiknek 6 órát a táboron belül kellett dolgozniuk, a 2. kategóriába tartozók 8-9 órát kötelesek voltak dolgozni a táboron kívül, míg az 1. kategóriába került foglyok 10 óra nehéz fizikai munkát végeztek (kőbányában, erdőirtásokon, tőzegtermelésen) -35°C fokos hideg beálltáig. A teljesen legyengült foglyoknak a kórháztáboron belül egy sajátos intézményt hoztak létre. Ezek voltak az ún, O K. táborok. A betűszó vagy az orosz Ozdorovityelnij Kommandó kifejezésből ered, ami magyarul feljavítandó csoportot jelent, vagy az Oszlablennoje Kommandó elnevezés rövidítése, amely a legyengült csoport fogalmát takarja. Az ide sorolt foglyokat, a fizikai állapotuk feljavítása végett jobb ellátásban részesítették. így hús, fehér kenyér, zöldség, gyümölcs vagy tejtermék volt az étrendjükön néhány hétig. Szorosabb orvosi ellenőrzés alá kerültek, s nem kellett dolgozniuk. Majd, amikor valamennyire felerősödtek, visszakerültek a hadifogoly munkatáborokba. Ennek a tábortípusnak az aránya az összes táboron belül 5-8%-ra tehető. D. Internáló táborok Az internáló táborok olyan közbülső tábortípust képviselnek, amelyek az állandó hadifogoly munkatáborok és büntetőtáborok és a GULAG-ok közt helyezhetők el. Az in26 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
