Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Valahol Oroszországban
temáló táborok az idegen állampolgárságú, polgári internáltak munkatáborai voltak. Ezek is munkatáborok, amelyek kényszermunkán alapultak, csak a táborbeli viszonyok (őrzés, bánásmód, elhelyezés, élelmezés, szállás, fegyelmezés, stb.) érezhetően szigorúbbak voltak. Ezt a tábort orosz néven Internyirov Lágernek is nevezték, a korszak dokumentumai közt fennmaradt tábor elnevezése utal a fogva tartottak kilétére, akiket polgári internáltaknak neveztek. Ide kerültek több évi kényszermunkára, a kollektív felelősségrevonás elvétől vezérelve a lengyelországi, romániai, magyarországi, jugoszláviai német kisebbségek és polgári személyek, akik megkapták a fasiszta jelzőt, s akiket részben a vesztes Németországgal szembeni megtorlás miatt hurcoltak el otthonaikból. Ide sorolták minden különbségtétel nélkül azokat a magyar civil lakosokat is, akiknek semmi köze a német nemzetiséghez, a Volksbundhoz, az SS-hez nem volt, akik magyar anyanyelvű állampolgárok voltak. Az erőszakkal összegyűjtött foglyokat kényszermunkára fogták, olyan körülmények között, ahol nem volt lehetőségük arra sem, hogy a napi megerőltető munka során elfogyasztott energiamennyiséget pótolhassák. A bányákban hiányos, primitív munkakörülmények között, vizes sárban, hason fekve, kéziszerszámokkal dolgoztak. Sokan kerültek közülük a háború sújtotta Donyec-medence és az Azovi-hátság bányáiba, nők és férfiak egyaránt. Az internáltak hazulról vitt ruháit a táborba érkezéskor elvették, megfelelő meleg ruhát vagy védőruhát, felszerelést nem kaptak. A tetvek és rüh elleni védekezés miatt kopaszra nyírták őket, a nőket és férfiakat egyaránt, és testük intim tájékáról is eltávolították a szőrzetet. Szállásukon, futetlen vagy alig fűtött barakkokban, összezsúfolva, takarók és ágynemű nélkül helyezték el valamennyiüket. Silány koszton, a kemény fizikai munka mellett hiányos öltözet, a hideg, az éhezés következtében az internáltak szervezete gyorsan legyengült, elvesztette az ellenállóképességét, s gyakorta pusztító járványok tizedelték a soraikat. A nőket a táborba érkezéskor beinjekciózták, vagy felfüggesztették több évre a menstruációjukat, ami a fogvatartók szerint csak „zavarta volna őket a munkavégzésben”, ugyanakkor a még életben hazakerült nőknél is ezzel a durva beavatkozással beláthatatlan károsodásokat okoztak. Az internáló táborok lakóinak a halandósága, a hiányos táplálkozás, nehéz klimatikus viszonyok, éhség, betegség, járvány, a megerőltető munka, a munkahelyi balesetek miatt igen magas volt. Becslések szerint a civilek soraiban kétszer akkora volt a halálozás, mint a katonaviselt foglyok között. E táborokban nem volt módjuk a foglyoknak levelezésre, értesíteni sem tudták hozzátartozóikat. E. Büntető táborok A büntető táborokban vagy közismerten gulagokon éltek és dolgoztak az orosz kifejezéssel „kotorzsnije robotnyiki” vagyis a kényszermunka elítéltjei. Ide a foglyok úgy kerültek, hogy a korabeli szovjet törvényeket jogtalanul kiterjesztették az idegen állampolgárokra, a hadifoglyokra is. Az is jogtalan, s a nemzetközi jogban példátlan eset volt, hogy a magyar hadifoglyokat 1948-1949-ben hivatalosan ugyan hazaszállították, de a büntető táborokban fogva tartottakat nem. Kikből kerültek ki a büntetőtáborokba hurcolt magyarok? Már 1941 előtt is bekerülhettek, elsősorban a Szovjetunióban élő politikai emigráció tagjai közül, a számukat nem ismerjük, a veszteségeket sem. Idekerültek mindazok, akik 1939-1941 között Magyarországról vagy más európai országokból a Szovjetunióba szöktek, emigráltak. Magyarországról elsősorban baloldali gondolkodásúak mellett civilek, sőt az Árpád-vonalat építő magyar honvédség soraiból is szöktek át katonák.9 Utóbbiakat tiltott Új Hevesi Napló 27
