Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Valahol Oroszországban
Később, évtizedeken keresztül ez vált ismertté. Ehhez igen közeli a Fehér Könyv adata, amelyben 620 000 szovjet fogságba került magyarról esik szó, s közülük 325 000 fő katona, és 295 000 magyar polgári személy volt.1 1991-ben V. P. Galickij tanulmányában, amely a Moszkvai Központi Levéltár adataira támaszkodik, 513 767 magyar nemzetiségű hadifogolyról tett említést.2 Sajnos, ez még a korábbi magyar becslések számánál is kevesebb. A gyűjtőmunka során találtam korabeli, hivatalosnak tekinthető szovjet adatot a magyar hadifoglyokra. Visinszkij a Szovjetunió külügyi népbiztosának helyetteseként 1945. augusztus 16-án, Vorosilov marsallnak küldött táviratában, aki ez időben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke volt Magyarországon, ő 708 000 magyar hadifogolyról tett említést3, akik a Szovjetunió, valamint a volt frontterület (Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Németország, szovjet megszállási zónájában) különböző, Szovjetunión kívüli táborban tartózkodtak ez időben. Ezt a létszámot, mint az összes magyar nemzetiségű és magyar állampolgárságú fogoly adatát értelmezhetjük. Figyelembe véve ezt a szovjet adatot, és más kutatók véleményét, becslésem szerint a szovjet katonai és belügyi szervek ösz- szesen 730-750 000 magyar foglyot (civilt és katonát) ejtettek. A hadifogoly fogalmán a ténylegesen besorozott vagy hivatásos szolgálatot vállaló, de harcképtelenné vált katonát értünk. A szovjet fogságba kerültek vizsgálata nem ezt mutatja, hanem azt, hogy igen sok a civil fogoly. Mi lehetett ennek az oka? Bizonyosan szerepet játszott a Szovjetunió népesség-vesztesége a háborúban, amely meggyengítette a munkaerő alapjait, s ezért volt szüksége a külföldi kényszermunkásokra. Ezen túl szerepe lehetett a bosszúnak, a megszállt területek pacifikálásának (például Kárpátalján), a megfélemlítésnek, s nem utolsósorban az antifasiszta koalíció hatalmai által elfogadott kollektív felelősségre vonás elvének. A magyarokkal kapcsolatban már 1943 márciusában kijelentette Sztálin angol diplomatáknak: „Magyarországot meg kell büntetni. " Molotov 1943. június 7-én azt írta a moszkvai brit követnek: „A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott... a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak kell viselni, hanem kisebb- nagyobb mértékben a magyar népnek is”. Pár hónap múlva Molotov mondta Benesnek 1943. december 14-én: „A magyarokat meg kell büntetni." Ezzel összefüggésben a szovjet csapatok magyarországi bevonulásának másnapján már megkezdték a magyar állampolgárok, civilek fogságba ejtését, amikor 3 napos közmunkára szólították fel a kiszemelt települések lakosságát. Ezt követte a Vörös Eladsereg által 1944. december 22-én kiadott hírhedt 0060-as parancs, amelyet az Ideiglenes Kormány is megerősített 1945. január 5-én kiadott rendeletében. Igaz ugyan, hogy elvben csak a német származásúak igénybe vételét írta elő, de a gyakorlatban ezt mindenkivel szemben érvényesítették. A legjelentősebb fogolygyüjtő akciók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházán, Békésben (Gyula, Mezőberény), a Dunántúlon Tolna és Baranya megyében, Budapest fővárosban és környékén, valamint Pest megyében zajlottak. Ebben a legsajnálatosabb tény, hogy a kényszermunkára hurcoltak összegyűjtése a háború utáni magyar köz- igazgatási és belügyi szervek hathatós segítségével zajlott. A szovjet fogságba került civilek és katonák aránya a Honvédelmi Minisztérium 1945. augusztus 25-i véleménye szerint 70%-uk katona és 30%-uk civil fogoly.4 Ha figyelembe vesszük a 708 000, magyar hadifogolyról szóló szovjet adatot, valamint azt, hogy a nyilas propaganda 250 000 jóvátételi munkára hurcolt civil lakosról tudott, akkor őket visz- szaszámolva 458 000 fő az, aki katonaként és 250 000 személy pedig civilként került szovjet fogságba.5 Ez esetben a hadifogoly katonák aránya 64,6%, míg a polgári internáltaké 35,4%, tehát kétharmad és egyharmad az arányuk. Pontos adatok híján becslésünk sze22 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
