Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Valahol Oroszországban
rint a szovjet hadifogságba került magyar foglyok kétharmada katona, egyharmada civil volt eredetileg. A szovjet fogságba esetteknél számtalan - még megválaszolatlan - kérdést nem ismerünk: így nem tudjuk pontosan, mennyi civil és mennyi katonaszemély került fogságba, akiket hadifoglyoknak minősítve együtt kezeltek. Hivatalosan 550 000 szovjetunióbeli hadifogoly hazaszállításáról tudunk. Azt, hogy még mennyien maradtak kint a fogolyszállí- tások lezárulása után magyar foglyok a Szovjetunióban’ nem tudjuk, de a fogságba esett magyarok pontos vesztesége is ismeretlen. A magyar foglyok veszteségének a meghatározásakor most csak becslésekre hagyatkozhatunk. Ha az 1945-ben és 1946-ban hazaszállított, valamint az idehaza szabadon bocsátottak együttes létszámát maximális 200 000 főben határozzuk meg, továbbá, ha elfogadjuk, hogy még további szállitmányokkal visszatért Magyarországra újabb 200 000 fogoly, és ezekhez hozzászámítjuk azt a mintegy 150 000 magyart, akiket Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia területéről hívtak be, és a szovjet fogságból ide szállítottak vissza, akkor 550 000 személyre becsülhető a visszatért foglyok száma. A szerintem 730-750 000 főre becsült szovjet fogságba került tömegből levonva a visszatért személyek számát, akkor 180-230 000 volt fogoly soha nem tért haza.1 Az 1944 augusztus végén, illetve szeptemberben elrendelt nagyarányú katonai mozgósítás következményeként a Magyar Királyi Honvédség létszáma erőteljesen felduzzadt. A hadsereget létszámában feltöltötték, de ezzel nem állt arányban a felszerelése. 1944 szeptember végén így mintegy 1,1 millió katonája volt a magyar honvédségnek, amelynek természetesen csak egy hányada, vagyis 40-45%-a harcolt a fronton. Ez az 1,1 milliós létszám a teljes hadra kelt seregre vonatkozik, s ebbe beletartozott az egészségügyi személyzet, a javító és ellátó oszlopok, stb.8 A nyugatra kényszerített magyar honvédség személyzetéből, amely 580 000 fő volt 1945. februárjában, mintegy 340-350 000főre tehető azok száma, akik nyugati fogságba estek. A hazai kutatók körében a nyugati fogságba esettek számát illetően közel azonosak a vélemények, annak ellenére, hogy tisztázatlan kérdések sora válaszra vár. Például, mennyi volt azoknak a száma, akik az országot elhagyták, s a nyugati zónákban kerültek hadifogságba, vagy mint polgári menekültek ott tartózkodtak. Még hozzávetőleges adat sincs arra, hogy a hadműveletek, légitámadások, a repatriálás befejezéséig a nyugati zónákban hányán haltak meg. Ha összevetjük a nyugati fogságba esettek 340-350 000 fős létszámát, a keleti vagy szovjet fogságba kerültek szintén becsült 730-750 000 fős tömegével, akkor kiderül, hogy a háború következményeként 1,07-1,1 millió magyar állampolgár került fogságba, vagyis közel annyi személy, ahányat 1944 őszén mozgósítottak Magyarországon. A szövetséges hatalmak felderítésének bizonyosan voltak adataik a mozgósitott magyar hadsereg létszámáról, sőt a háború befejezése után ismerték a fogságba került magyarok számát, hiszen az 1945. augusztus 13-14-én megtartott salzburgi értekezleten az angol-amerikai és a szovjet szövetségesek a nyugati zónákban lévő hazatelepítésre váró magyar hadifoglyok ügyében is tárgyaltak. Véleményem szerint a fentiek ismeretében nem tartom véletlennek, hogy a keleti és nyugati fogságba esett magyar hadifoglyok ügyében is tárgyaltak. Véleményem szerint a fentiek ismeretében nem tartom évéletlennek, hogy a keleti és nyugati fogságba esett magyar hadifoglyok száma közel egybeesik az 1944. augusztusszeptemberi mozgósítások során felduzzasztott magyar honvédség létszámával. Ennek okai a szövetséges hatalmak szándékaiban keresendők, amikor totális vereséget kívántak mérni Új Hevesi Napló 23
