Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - ÉPÍTÉSZET - Losonci Miklós: Magyar építészet
BiP¥ciribSZE)G]r Losonci Miklós SOTagtyar ép ítélet ii. Kezdettől máig jellemző épületeinkre, hogy a környezet legszebb részleteihez igazodnak a térszervezés összpontosításával. Architektúránk már az Árpád-kor elején nemcsak keresi, rendszerint meg is találja a lehetőség optimumát. Bizonyság erre a tihanyi és a feldebrői altemplom a XI. századból. A népi építkezés rendje évszázadok óta szinte változatlan jelen időnkig, amikor négyzet alakúra és többszintesre módosult a zsúptetős vályogház az első szobával, konyhával, kamrával, istállóval hosszanti tagolásban. Sok helyen a pogány ősvallás nyomai is fölfedezhetők a napsugaras homlokzatban Kalocsa környékén és a Bodrog mentén. Boldogító változat a tornác, a faragott díszes kapu, a kemence, csűr és a gémeskút. Egyszerű monumentalitás ez, a lelkűiét belső csöndje és szabadsága válik honossá építészetünk formáiban. A nyírbátori gótikus templom esi llaghálóboltozata Nyilvánvaló az is, hogy a magyar szellemiség ötvöződik a nyugati mintákkal, ez mutatkozik meg Pannonhalmán, ahol Szent Márton tiszteletére emelték a bencések Tours és Sankt Gallen indítványaival is monostorukat a X. században, Géza fejedelem idejében. Tévedés azonban azt hinni, hogy a magyar építészet csak az átvételek egyénített módosításaiban gazdag. Rejtett kezdeményezés a XI. századi tihanyi altemplom formarendjével, mely a svédországi Lünk katedrálisában folytatódik 1130 körül. Igaz, a díszek pompáját illetően 74 IX. évfolyam 5. szám — 1999 május Helapatfalava, ciszteri apátsági templom
