Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 5. szám - KÖZÉLET - Pillanatképek

tézendőt és néhány négyzetméter körbeszaglászása után egyszer csak rátalált a megfelelő helyre. A kutyatest egy pillanat alatt C-be merevedett és lassan kierőlködte magából a kikívánkozót. Majd a sikerélményre boldogan horkantva egyet- kettőt, hátsó lábaival nagy lendülettel rugdosta hátra a fucsomókat, tisztítva a talpáról a képzeletbeli szennyet, avagy betakarva az erőlködés eredményét. Még szaglászott körbe- körbe néhányszor, amikor a tréningruhába öltözött, sportcipős, középkorú hölgy meleg szavakkal közölte ötletét a bolondozó, de visszafogottan játékos kedvű kedvencével:- Gyere, Cukorfalat, szaladjunk egy kicsit, kell egy kis mozgás mindkettőnknek! A kutyus nem túl lelkesen reagált a felszólításra, de a póráz feszülésére mégis megindult a futólépéssel kezdő gazdi után, eleinte fürgén szedve rövid lábait. Alig haladtak a mezőn vagy 20-25 métert, amikor az utánengedős póráz egyre hosszabb lett, a kutya és a gazdája között a távolság nőtt, csaknem mozgásképtelenre etetett, de kedves, szeretett eb­bel:- Hát mi van, Cukorfalat? Ilyen kevés mozgástól már elfáradtunk? Menjünk haza? - kérdezte, miközben megindult a már fűben fekvő kedvenc felé, mely látva szeretett gazdi­jának közeledtét, már a hátára is fordult, négy lábával az ég felé kalimpálva várta a szertar­tásos hassimogatást. A hölgy le is guggolt a hízelgő kutyushoz, megvakargatta a füle tövét, cirógatta széles hasát és hurkásodó nyakát. Ezután kaijaiba kapta az igencsak túlsúlyos kutyát, melyet az eb intenzív arcnyalogatással jutalmazott. Az asszony évődve kacarászott, miközben a hízelgő állatot úgy vitte karjaiban, mint egy kisgyereket és futott vele egészen a kert kapujáig, ahol lihegve, kipirosodva lelassított. így történt, hogy kutyafúttatás helyett a happy plus-t bőségesen fogyasztó kutyus futtatta meg mozogni vágyó gazdiját. ^í^rárt séta csdfj-nimei fníbrm Még néhány szó a szerelemről Hárman bandukoltak az átforrósodott, éppenhogy meg nem olvadt, bitumennel bepermetezett alsóbbrendű hegyi úton, egy késő-délutánon. Egy idős szemüveges hózentrógeres úr és két sportos fiatalember, hozzávetőlegesen egykorúak. Reggel indultak el Homy-Adrspachból, Észak-Csehország egy apró városkájából, hogy megismerkedjenek az eszményien szép környezettel, megnézzék a fehér kvarc-homokkő hegyben keletkezett másfél méter széles hasadékot, melynek mélyéről 10 méter magasban látható a nyári égbolt fénycsíkja. Közben betérhettek a városka temetőjébe is és megdöbbenve látták, hogy a sírok kilencven százaléka német feliratos, melyből adódott a következtetés: a helység ere­deti népessége német lehetett, mely a világháború után „békésen” kitelepíttetett. Ez adott feleletet arra az addig megválaszolatlan kérdésre is, hogy miért láttak olyan sok elhagyott, gazzal benőtt portát és romos épületet a városban )Nem foglaljuk el, mert egyszer úgyis visszajönnek! - mondták a helybeliek). A lengyel határig barangoltak a csodálatos fenyvesekben (talán illegálisan át is tévedtek a határon), majd a visszaúton a népszerű tengerszem-fürdőhelyet is körbejárták, belelógatták lábukat a hűvös vízbe, mert dél körül a nyári nap keményen ontotta melegét. Az öreg középen haladt a két fiatal között. Kettejüknek, az idősnek és az egyik fiatalnak a kezei, foglalkozásukból eredően azonosan kemények, kérgesek, itt-ott sebzettek voltak. Az apa sírkő-faragó, a fia szobrászatot tanult Prágában, az Akadémián. Őmiatta jöttek ide a hegyek közé, mivel ő faragta itt ifjú művész-élete eddigi legrangosabb művét, 56 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május

Next

/
Oldalképek
Tartalom