Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - KÖZÉLET - Pillanatképek
egy Julius Fucik emlékművet, egy megnyert pályázat jóvoltából. Mivel az apa a leghíresebb betű- és feliratvéső hírében állt, ő csinálta a szobor feliratait. A másik fiatal unokatestvér és műegyetemi hallgató csak drukkolt mindkettejük sikeréért és behatóan tanulmányozta a városkát és környékét. Vidáman beszélgettek, mivel az öreg különösen jó humorú anekdotázó volt. Hamarosan beszédtéma lett a szerelem és a házasság, főleg azért, mert a fiatal szobrász állandóan és lángolóan szerelmes legény hírében állt, már több házasság-kísértést túlélve. Az öreg tartotta az alapoktatást és bölcsen akarta lezárni a témát:- Gyerekek! Mindent összevetve az a legfontosabb, hogy csak és kizárólagosan szerelemből nősüljetek, mert másként a házasság előbb-utóbb biztosan felbomlik! A két oktatott elgondolkodott az eddig hallottakon, de néhány lépés után az öreg egyszerre hátbavágta mindkét legényt és ravaszul mosolyogva hozzátette:- Azért persze az is fontos, hogy ne akárkibe, hanem tehetős szülők lányába legyetek szerelmesek! És jót kacagott. JlfőBmber az asztal alatt Egri pinceidill a hetvenes évekből A fiatal főosztályvezető jóval a német delegáció után érkezett a nagy Borkombinát földalatti borvárosába. Az igazgató megbízásából pogácsát kellett vásárolnia, mert a borkóstolás közben pogácsát fogyasztva a német vendégek jobban tudják az ízek és zamatok különbözőségét érzékelni. Ismerte a járást és jól tájékozódva a pincelabirintusban, haladt a reprezentatív „kisterem” felé, ahol be szokták mutatni az Egri Borkombinát legfinomabb borait a külföldi vendégeknek. A mindig mosolygó Virág bácsi, a pincemester és legényei itt csodáitatták távcsorgatási technikájukat a lopóból, itt voltak a homokba fektetett palackok a legjobb évjáratok bikavéreiből, leánykáiból és médocjaiból, itt volt dísze a tufába faragott, már feketén nemespenészes, boltíves pincének néhány faragott fedelű hordó is („In vino veritas” felirattal). A mázsányi, nedves tapintású, hideg, hatalmas tölgyfaasztalt és a körülötte lévő székeket sem nagyon mozgatta senki roppant súlyuk miatt. A fiatalember odaért a kisterem bejáratához, határozott léptekkel belépett... volna. Egy termetes, sötétzakós, csapott vállú, mogorva férfi állta útját és közölte:- Ide most nem lehet belépni! Alig mondta ki a tilalmat, máris felcsattant az ellenparancs valahonnan a belső térből:- Mihály, engedje be az elvtársat! A termetes most már karjánál fogva behúzta a terembe a mérnököt és csaknem odalökte az asztalhoz:- No, menjen! És ne ellenkezzen!- Gyere, elvtárs, ülj ide mellém! - hangzott a kemény parancsolat valahonnan az asztal alól, ahová a kényszeredett vendég a hangot követve lenézett. Látta, hogy az asztal alatt sok-sok újságpapíron, a Népszabadság, a TVépszava és a Népsport szétterített lapjain ül egy testes, sötétnadrágos fehéringes-mellényes idős férfi, egyik kezében egy szál megrágott kolbásszal, a másik kezében egy karéj kenyérrel. Előtte egy tányérban hegyes paprika, egy kancsóban vörösbor és egy pohár. A pohár üres, a férfi meg részeg volt. A különös helyzet teljesen meghökkentette a fiatalembert, de a láthatóan erőszakos részeggel nem akart vitatÚj Hevesi Napló 57
