Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Naiv töprengések
Először akkor morgolódott az egyszerű állampolgár, amikor hazacsempésződött egyik világszélhámosunk, aki azelőtt az úszók világának elhíresült menedzsere volt. Na, nem azért, mert elkapták és ezzel esélye lett, hogy méltó büntetést kap nem mindennapi csalásiért és átveréseiért. Az volt a bosszantó, ahogy szupersztárt csináltak belőle. Minden újság oldalnyi cikkeket közölt róla, exkluzív interjúk egész sora került képernyőre, majd még egy hevenyészett könyv is villámgyorsan megjelent az agyonreklámozott világcsalóról. Azután jött a gázoló pop-sztár (így minősítik!) ügye. A fiatalember kétségtelenül halálra gázolt egy rendőrt, a megengedettnél nagyobb sebességgel hajtva soklóerős kocsiját (Talán még egyéb élvezetek maradandó utóhatása is befolyásolta). Tele voltak az üggyel a lapok, műsortéma lett a TV-csatomákon és a rádióban. Nagyobb reklámot kapott, mint a talán feledhető popsztári fellépéseihez. Szinte naponta féltették őt a megérdemelt felelősségrevonástól. Az elgázolt és meghalt fiatalemberről persze semmi híradás, ő már halott, csak családja és szerettei gyászolják keseregve értelmetlen halálát. Ezután jött a következő szupersztár-csinálás a többszörös bankrabló hokijátékosból. Tisztelt médiánk csaknem példaképet fabrikál a sajnátnivalóvá tett, 15 év összbüntetést váró, mosolygó és „tanulni vágyó”, a jól kiélvezett milliomos luxusélet után a helyette igazságtalanul meghurcoltakat majdnem (?) megkövető, de magában a sztárcsináló csúcsriportereket is kiröhögő „whisky-s bankrabló” gazemberből. Mondják: „Ez kell a népnek, így nő a nézettségi mutató! Ha nem tetszik, ne olvasd, ne nézd, kapcsold ki!” - Igaz. De hová vezet, mit példáz és mit akar ez a felelőtlen sztárcsinálás? Szerencsénkre nap mint nap születnek még áldozatvállaló emberek, névtelen misz- szionáriusok, az árvíz elleni harcban életeket, településeket mentő nem sztárolt hősök, akik hittel, erkölcsi erővel és felelősséggel végzik nemzetmegtartó tevékenységüket az élet minden területén. Róluk kevés hírt kapunk, de tudjuk, hogy vannak és mérhetetlenül sokat dolgoznak. - Szerencsénkre! *** Sokan mondják és újak, hogy feltétlenül, mihamarabb párbeszédre lenne szükség a politikát uraló három irányzatot képviselők között, s akkor a társadalom, a nemzet fejlődése nagyobb lendülettel, egyenletesebben folytatódhatna. Hogy melyek ezek a „kitüntetett” irányzatok? Hát a szocialista (talán igazán az is lesz), a liberális (ha a „másság elfogadása” helyett nem az „ő másságának diktatúráját” akarja) és a keresztény konzervatív (ha levetkőzi a ráakasztott maradiság-előítéletet). Igaz, hogy egyes igazán tudós szakértők szerint a párbeszédben csak a naivak hihetnek, de hát az is igaz, hogy a nagy humanisták is mindig naivak voltak. Valójában nem a négyévenkénti választási csinnadratta eredménye (azaz milyen kormány kerül egy történelem-pillanat időtartamára hatalomra ebben az országocskában) az igazi tét, hanem a jövő évszázadok magyar-sorsa. Egyre idegenebb az ember a Földön, egyre ellenségesebb, pusztítóbb és falánkabb az ember civilizációja, és egyre kevésbé fenntartható annak sok tekintetben mértéktelen és nehezen kézben tartható fejlődése. Párbeszéd mégis kell, mert a profit-narkotikum és a pénz-drog függőség nem ismer jobb- és baloldalt, és adott esetben a veszély mindkét oldalról fenyegető lehet. Az uralkodó irányzatok párbeszéde természetesen odafigyelhetne az izmusok tengerében még nem fuldokló, 52 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május
