Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: A szabadság első órája
marty „Dögvész reád” Lear-mondatát „Szakadjon rád a döghalál köde!” mondatra pontosította. Lelkesedett Nagy Balogh János festményeiért, Brueghel művészetét a legnagyobbnak ítélte, képalkotása „A részeg kalmár” c. versében is tetten érhető. Milyen gyermekesen és hamvasan tudott örülni annak, amikor sok eldobott verse után rátalált az „éji néni” elnevezésre, ahogy a Rákóczi tér hölgyeit szólította. Örült annak, amikor élete egy- egy ritka és nevezetes pontján önnön ítélete szerint is költő lehetett, amikor „piros sipkában” lelte föl a kanadai vadászt. Shakespeare és a Hamlet fönntartás nélkül lett, maradt mindene. Hozzátette, a mű Arany János fordításában szebb, mint az eredeti. Ünnepelte a magyar nyelv megismételhetetlen varázsát. Ady Sappho-fordítását is szebbnek ítélte a görög eredetinél - „lárma fülemben” telitalálata okán. Hamletról beszélt évekig, és mindenről közben. Dosztojevszkij idézésekor könnyezett, mintha a kocsis éppen most ustorozta volna szegény lovacskát, mintha jelen idő és élet lenne az örök irodalom. Rendre eltért tárgyától, de ez sosem jelentett szertelenséget, sokkal inkább gondolatainak szabad bőségét. Bottal járt, időnként hadonászott is vele. Igaz, nehézkesen járt, de ez is része lett oly zamatos szerepjátszásának. Jelenség volt. Bátornak ítéltük az oly nehéz, oly keserves, oly félelmet keltő 1950-es éveinkben. Egyszer megkérdezte: Ki a legnagyobb ember a világon? 1952-t írtak akkor. Hang felelt: Lenin! Nem, dörgött Füst Milán: Tolsztoj és Jézus Krisztus! Nagyon belül élt, olyan időben, amikor egy másik professzor arról szavalt, hogy Arany János „Tengeri-hántás”-ában a „De suhogjon az a munka!” felszólítás kulákdüh indítékából harsogott. Mi óráin e nehéz időkben a szabadság egyetemességét éreztük meg benne. A szabadság első óráját akkor, amikor Joszif Visszaijonovics zúdította ránk a rettegést. Ázsiában, Európában, Budapesten. Apám Kocsis Árpádné Önarckép 50 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május
