Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: „Hetedhét országon is túl…”
csaptak". A hetes számnak nem véletlenül van kitüntetett szerepe a népmesékben, hanem azért, mert az mágikus szám.6 Az „Operencián túl" kifejezésről bebizonyosodott, az Ober Enns folyóról kapta a nevét, s a kalandozó magyaroktól ered. Az Ober Enns = Felső Enns szó korcsosult a magyar nyelvben Operenciává, s azt a határfolyót jelöli, amely mentén haladva a lehető legrövidebb úton el lehetett jutni a mai Svájc területére, s onnan Aquitániába, a mai Franciaországig. Azt is tudjuk, hogy egykor a magyar honfoglalást megelőzően, az avar birodalomnak is határfolyója volt. Hasonlóképpen mesebeli elem az égigérő fa fogalma, amelynek a megléte a magyar mitológiában késő avarkori emlék, s e tény bizonyítottnak tekinthető.7 Elsőként Dienes István régészünk volt az, aki a hetedhét ország fogalmát valós földrajzi helyre, a hét törzs által elfoglalt területre értelmezte.8 Dienes István közelebbről nem nevezte meg a területet, de a honfoglalás felvázolt tényeinek ismeretében az Alföld és Erdély, azaz a Kárpát-medence keleti felét érthette alatta. A magyar honfoglalás egyik útvonala - ha éppen nem a fő útvonala - Erdély területén vezetett keresztül. Ha a magyarok itteni megtelepedésének időpontjai körül vannak is még viták, az bizonyos, hogy a X. század elején már ők az urai az erdélyi-medencének. Sajnos, nem tudjuk, melyik törzs választotta lakóhelyül e hegyes-völgyes tájékot, s a megtelepedő nemzetségek közül is csak néhánynak (Gyula, Zsombor, Agmánd, stb.) ismeijük a nevét. Szent István király, amikor a Gyulák hatalmának megtörésével uralma alá vonta Erdélyt, itt is kiépítette a vármegyék rendszerét. Hét vármegyét hozott létre. Ezek: Désvár (utóbb Belső Szolnok), Dobokavár, Kolozsvár, Tordavár, Küküllövár, Fehérvár, Hunyadvár voltak. A tartomány ekkori neve általában Erdőelve (Erdőntúl), latinul Transsylvania, de a „Hétvármegye" megnevezés is előfordul, s ez utóbbi tükörfordítása a német Siebenbürgen elnevezésnek.9 Ismert tény, hogy az ország szavunk, amely a Halotti beszédben még uruszágnak hangzott, az úr szóból ered. Az úr szó latin megfelelője a XII. század közepéig a dux volt. Dux szóval jelölik forrásaink a hercegeket, de az őskrónikában septem duces, azaz „ hét úr" volt a neve a hét vezérnek is. A magyar hagyomány Örs-úr törzsfo megnevezésében meg is őrizte az úr címet. Nyilvánvaló, hogy a ság-ség, illetve szág képzővel képzett ország szó (úr—> úrság—> urszág—> ország) eredendően az úr alá tartozó törzsi területet, illetve a ducátust jelentette. Az ország szó „ urak összessége”, királyi tanács, országgyűlés jelentése csak a késő középkortól mutathatók ki, és így nyilvánvalóan másodlagos. A hetedhét ország mesebeli formula, az előbbi gondolatmenet vonalán haladva azonos a „Hétvár”, azaz Siebenbürgen, valójában a történeti Erdély fogalmával. Felfogható úgy is, hogy mesében említett hely valós földrajzi egységet, azaz a történeti Erdélyt takarja, amely azonos a honfoglalással egy időben (895-ben), a magyarság néptömegeinek első szálláshelyével, ahol e hét törzs népe otthonra, pihenőre, erőgyűjtés lehetőségére lelt. A besenyő pusztítás mértékét jelzi, hogy a honfoglaló elődeink négy év múlva már a Dunántúl birtokba vételére indultak, sikerrel. Ezzel egyidejűleg a honfoglalók első szállásterülete - az Alföld és Erdély, a Kárpát-medence keleti fele - kibővült, s az Alpok aljáig ért néhány év után. A hetedhét ország fogalma ily módon a honfoglalás kézzel fogható emléke, de nem az egyetlen emléke. Azt a tényt, hogy a Kárpát-medencében új hazát talált magyarság először menedéket Erdélyben lelt, őrzi az Erdély címere. A pajzs alakú mező vízszintesen három részre tagolt, az alsó mezőben arany alapon hét vár sziluettje, középen egy vörös dísztelen mező, felső részén kis háttérben egy fekete turulmadár, mellette balról a Hold ezüst színű, jobbról a Nap aranyló rajzával látható. Új Hevesi Napló 45
