Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Fecske Csaba: A szerelem himnusza
mondja). Az előbbi epikus jellegű költemény, mely az elveszített és megtalált identitásról szól. Az Ó-magyar Mária-siralom verses nyelvemlékünk latin nyelvű költemény átdolgozása, amely az európai irodalomtörténet szempontjából is nagy jelentőséggel bír, mivel a XII. századból - keletkezését ekkorra teszik a kutatók - Mária-siralmak csak elvétve maradtak fenn. Különösen fontos a magyar irodalomtörténet számára ez az irodalmi - nemcsak történeti - szempontból igen értékes költemény. A 6 és 7 szótagos trochaikus sorok magyaros ütemben gördülnek, cáfolván azt a vélekedést, hogy a magyar ritmus nehezen alakult ki, s csak a XVI. századra emelkedett költői magasságokba. Rímeiben nem elégszik meg a sorok végi vala-volna toldalékszavakkal, ami pedig még Tinódi korában is divott. Sarkady fordítása nemcsak formailag hű, de hangulatában is pontosan adja vissza ezt a becses nyelvemlékünket. Meghatódik az ember, ahogy az idő mély kútjából merített verset mai magyar nyelven zengeni hallja: Én ki sími sose sírt, Sírva jajveszékelek, Bútól aszok, epedek. Élvezhető, modem vers született, a fiát sirató anya örök fájdalma sugárzik belőle. A Maori versek ciklusa a Kiálts - és fölkel a nap! A maorik Új-Zélandon élő, mintegy 300.000 lelket számláló nép, nyelvük a maláj-polinéz nyelvcsaládhoz tartozik. A maori irodalom első, teremtésmítoszokat tartalmazó gyűjteménye az ötvenes évek elején jelent meg Az ősapák tettei címmel. A maori költészet érdekességét ősi mivolta és egzotikuma adja. Sarkady bele tudja magát élni régi korokba, magára tudja ölteni mások személyiségét, miként egyik méltatója írta róla, próteuszi alkat. Miként Weöres és Pessoa. Az Ezüsterdő huszonkilenc darabja 19-20. századi orosz költők verseinek fordítása. Megjelenik itt Puskin és Lermontov, az orosz irodalom két jellegadó klasszikusa, Ilja Ehrenburg, akit inkább prózaíróként ismerünk, az orosz gyerekirodalom nagy alakja, Krilov, aztán Dajan Kadir és Scsipacsov, valamint Vinokurov és Jevtusenko. Természetesen a ciklusnyi válogatás és megközelítően sem adhat teljes képet az orosz irodalomról, csupán csipetnyi ízelítőt a fordító ízlése szerint. Sarkady Sándor költészete a lila ködbe burkolózó avantgárd, az ősemberi makogás felé közelítő posztmodem, az irodalmi „fősodor” felől nézve korszerűtlen, hiszen klasszikus formákban versel meg emelkedett költő nyelven olyan divatjamúlt érzéseket, mint a szerelem. Korszerűtlen, ha a mívesség, a szépség, a nemes érzelem korszerűtlen, mert csak a makogás, a trágár szöveg modem és jövőbe mutató. Sarkady nem titkolja érzéseit, vállalja a sorsát feldúló szerelmet, amire ma csak kevesen képesek. Szerelem és szakralitás, érzelem és hit dichotómiája adja drámai feszültségét Sarkady Sándor szemre is szép kötetének. Patriot Kiadó, 1996 76 IX. évfolyam 4. szám - 1999 április
