Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Édesapán II.
- Sok ám itt a bűn is, uram! Nem messze tőlünk lakott a Varró család. Apa és fia. Két iszonyatos, őserejü ember. Itt is szerepel bajusz, ugyanis az apának rekordok könyvébe illő hatalmas bajusza volt. A történet alapja és kiindulópontja a katonaság. A magyar ezzel úgy volt, hogy egyrészt szégyen volt, ha valami oknál fogva nem vették be, másrészt viszolyogva gondolt az abban időben igen hosszúra nyúló katonáskodásra. Mit lehet itt kifundálni? Az állammal nem lehet ujjat húzni. Viszont a katonaság nem leányálom. EZ AZ! Nem LEÁNYALOM! Mit csinált a Varró család?! A még a múlt században született fiúgyermeknek LÁNYNEVET ADOTT. így lett a később bikaerős, nagybajszú Varró fiú, Varró ZELMA. Később a fia is ezt a nevet örökölte. Summa summarum:- Jó napot kívánok, Zelma bácsi! Micsoda megdöbbenés volt nekem később, mikor megtudtam, hogy a Zelma név női név. Szilvásvárad volt a több tízezer holdas Pallavicini birtok középpontja. Itt lakott a gyönyörű kastélyban az őrgrófi kastélyban az őrgrófi család és innét, Szilvásváradról irányították a gazdaságot. Természetesen az őrgrófi tisztviselő gárda családostól jó barátságban voltak szüleimmel. Az őrgrófi családdal már más volt a helyzet. Nem zárkóztak el merevebb a saját elefántcsonttomyukba, de a tisztelet, ami kialakult körülöttük, és hát a nagy társadalmi rangkülönbség védővonalat vont köréjük. Mint gyerek számtalanszor láttam, hogy az őrgróf szóba elegyedik falusi emberekkel vagy a vasárnapi mise végén, vagy úgy, hogy hintójával kikocsikázás közben hirtelen megállt a faluban és barátságosan elbeszélgetett valakivel. Érdekes, hogy testőr-gorilla egy szál se! Ha egy asszony beteg lett a faluban, az őrgrófné elment hozzá, meglátogatta, elbeszélgetett vele és megajándékozta. Érdekes, itt sem voltak kétajtós szekrény nagyságú őrző-védő fiúk. Az őrgróféknak négy gyerekük volt. Három fiú és egy lány. Közülük a velünk körülbelül egy korban lévő Sándorral voltunk jóban. Sándor nagyon szerette a görögdiny- nyét. Gondolom, a kastélyban Dunát lehetett vele rekeszteni. De nem! Azt találta ki, hogy ha kedve szottyant „görögözni”, bementünk egy paraszt portára (pl. jóbarátom ékhoz, Kovács Jancsiékhoz), leültünk a ház küszöbére és úgy „mezítláb” teli szájjal ettük a dinnyét. A világ nem dőlt össze, sőt „visszajelzést” sem kaptunk a kastélyból, hogy ejnye-bejnye, ezt azért mégse... így zajlottak napjaink, így éltünk boldog gyerekkorunkat Szilvásváradon. 1941. Egyik nap bejön édesapám a lakásba, gyerek voltam, de azonnal láttam: „történt valami”.- Képzeljétek - mondta Édesapám izgatott hangon - , a főispán úr telefonált. Elmondta, hogy új hivatalt hoztak létre. Neve: ONCSA. Országos Nép- és Családvédelmi Alap. Megkérdezte, vállalnám-e ennek a hivatalnak a vezetését? így lett a csemelyi suszter fia a Borsod-Abaúj-Zemplén megye ONCSA vezérigazgatója. (Folytatjuk) Új Hevesi Napló 57
