Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Cinege
A bokron lassan körbejár. Cinég egy vékony hangfonál. Az ősz ölel át új időt. Elbúcsúznak volt-érkezők. Tekergőzik a hangfonál. Itt van... s már ott a csöpp madár! Gúnyájában a sárga szín csak nevet létén, álmain. Fején, nyakán fekete kék csábít el halk bogármesét, de élénk tükörcsepp-szemek felfigyelnek és fénylenek. ... és „szí" és „cit” és száll a „pink”, sajdítja tegnap-álmaink. Elkóborolt ágak között valami minket összeköt. A hangfonál, mely szívig ér, s követi azt, ki sír s remél? A szó, melynek fekete kék bánatában bogármesék? Az erdő? Fák, bokorvilág, amelyen annyi árny fut át, vagy csak a szem, amely figyel: mi fénylik fel, mi fénylik el amíg a szív az őszig ér, s csöpp madárként sír és remél? Új Hevesi Napló rwsr-rW 17
/
