Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - V. György Ágnes: Elmúlt egy évforduló

gából. Vera édesanyja külföldön él, új férjével, de Vera a nagymamánál lakik - a manzárd­lakásban -)... és az az elhatározása, hogyha férjhez megy, akkor is használni fogja leányne­vét. Vera eddig zongorázni tanult, most énekelni. Nem a klasszikusok, és nem is az utca zenéje érdekli. Inkább a musicalek. Édesapjával sokat járt az Operába és a zenés színházak előadásaira... Aztán itt van Zsiga. Zsiga ugyan nem Karinthy, de egy Zsiga-tacskó mindig hozzá­tartozott a családhoz. így hát itt nem a vezeték-, hanem a keresztnév öröklődött... Ugyan már elhatároztam, hogy nem kell több kutya - folytatja Ági. - Túl nagy felelősség és kötött­ség. Én már kinőttem a csecsemőápolásból... De ezt a piciny, aranybama jószágot ajándék­ba kaptam. Még csak pár hetes, de nem tudtam ellenállni a kísértésnek... Olyan bájos, véd­telen, ártatlan és annyira jólesett a figyelem, hogy megtartottam... így most még többször kell lépcsőzni naponta, mert ő túl csöpp ahhoz, hogy egyedül lemásszon a kertbe. A tacsik gerincét különben is kímélni kell. A kertben se lehet egyedül hagyni, mert még minden résen, lyukon átfér, és elkóricálhat, mint egyszer a régi Zsiga kutyánk, mikor lányok után kajtatott és csak nagy sokára bukkantunk nyomára. így a kicsivel most itthon „raboskodunk”. Egyszer már megpróbáltam egyedül itthon hagyni, de nagyon sírt, mikor megjöttem... Zsigát a nemrég alapított Karinthy Kiadó belső vezetőjétől kaptam, tisztelettel, kedvességgel és megbecsüléssel az iránt a „külső” munka iránt, amit majd én végzek ebben a vállalkozásban. Azon kívül, hogy a nevet adtam hozzá... Igaz, hogy mostanság a könyv­kiadókra nem jó világ járja, de én hiszek abban, hogy a mesekönyvekre szükség van, és a nagymamák szívesen megveszik az unokáknak... Ezenkívül segítek Marci fiamnak darabok kiválasztásában, a műsortervek elkészí­tésében, esetleg egy-egy darab színpadra igazításában is...- Az elmúlt pár évben gyors egymásutánban jelentek meg könyvek a Karinthyakról.- Először 1993-ban a háromkötetes Napló, Karinthy Ferenc rapszodikus, de fan­tasztikusan izgalmas naplójegyzetei alapján. Rögtön elfogyott és rögtön követte a második kiadás. Aztán a Levelek, melyeket Cini kapott a nézőktől, olvasóktól a Budapesti tavasztói az Epepéig terjedő időben. Azok a levelek még hátra vannak, melyek a Karinthy-család vezéralakjainak le­vélváltásai voltak, irodalmi, színházi, sportolói, politikai nagyságokkal, barátokkal, ismerő­sökkel; szakmai és nem szakmai belső drukkerekkel és ellen-drukkerekkel, segítőkészekkel és akadály-gördítőkkel, a napi élet apró, de nem egészen hétköznapi akarnokaival és gán- csoskodóival, akik szerették a legegyszerűbb dolgokat és folyamatokat is elkomplikálni és a mások életét macerákkal megnehezíteni, ami végül is oda (is) vezetett, hogy az örökvidám mókamestemek elment a kedve az egésztől, az élettől... Édesapjánál a gondok, izgalmak és - finoman szólva - a nem kellemes külső hatások vezettek a koponya körüli komplikáció­hoz. Dr. Czeizel Endre könyvében, a Számadás a tálentumról című tanulmánykötetben, mely szintén nemrég jelent meg, foglalkozott a család genetikai elemzésével és bizonyos következtetések arra vezették, hogy ebben a családban se történt semmi se véletlenül vagy ötletszerűen...- Egyszer ezt a rengeteg felgyülemlett és még fel nem dolgozott írásanyagot majd átadom egy irodalomtörténésznek - elmélkedik Ági -, aki majd földolgozza és talán kikutat­ja, esetleg meg is találja az összefüggéseket és törvényszerűségeket... Ez a lakás nem mú­62 IX. évfolyam 2. szám - 1999 február

Next

/
Oldalképek
Tartalom