Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - V. György Ágnes: Elmúlt egy évforduló
zeum, de tele van emlékkel... - mutat körbe. - Ezt a szobát, amelyben most ülünk, Karinthy Frigyes emlékszobának akartuk berendezni Cinivei, de végül is ez elmaradt. Körben, a könyvek között azoknak a bekeretezett fotói láthatók, akik a család barátai, ismerősei voltak. Ma már nagy név mindegyik... Az a hatalmas, nemrég kiadott irodalmi fotóalbum, amelyben több mint háromszáz kép „árulkodik” a kapcsolatokról, a család életéről, egyedülálló teljesítmény. Nem ismerünk még egy ilyen irodalmi szenzációt, mely fotókon keresztül mutatná be 100 év történelmét, egyetlen család vonatkozásában. Ritkán adódik manapság olyasmi, ami a mai hazai olvasóközönségnek meglepetést szerezhet. Mégis sikerült meglepni a kíváncsiakat, az újdonságra vágyókat, a különlegességeket kedvelőket, ezzel a szépreszabott, nagyméretű albummal, ami nem művészeti reprodukciókat, nem illusztrációkat, nem meséket és nem regényeket foglal magában, hanem „csak” fényképeket. Ellesett és beállított fotóművészi, riporteri és amatőr képeket, három olyan férfi életéből, akikről bátran állíthatjuk, hogy ennek a letűnő századnak méltó képviselői voltak. Kár, hogy mindhármukról már csak múlt időben beszélhetünk. Bizonyos, hogy valamikor mindannyiunk kedvencei voltak. Bizonyos, hogy mindenki ismerte őket, vagy látta őket, netán filmjüket. Még azok is, akik nem igazán tartoznak a „feinschmeckerek”, a csemegézők közé. Az album címe A KARINTHYAK. A címlapon az apa, Frigyes és mellette két híressé lett fia: az elsőszülött Gábor, a költő, és a másodszülött Ferenc, mindenki Cinije, az író. A 350 kép mindegyike vallomás. Nemcsak erről a három zseniális emberről, hanem mindazokról, akik általuk, körülöttük éltek és bűvkörükből nem is akartak szabadulni. A könyv alcime: Egy budapesti művészcsalád száz éve, képekben. De nem egy művészcsaládról van szó, hanem egy századról, több korszakról és mindazokról, akik ebben a században éltek, szerettek, szenvedtek, örültek, alkottak, dolgoztak, létrehoztak valamit és látták annak pusztulását; újrakezdték, reménykedtek a Jobban és hittek Csodákban. A könyv bevezető tanulmányát Hubay Miklós írta. Szerinte ez a kiadvány új fénybe, szinte reflektorfénybe állítja az ország egy közismert és közkedvelt családját...- És képzeld, már a kiadó sincs meg, amely ezt az Albumot kiadta, és az album sehol se kapható már - folytatja gondolataimat Karinthy Ági. - Egyetlen fillért se láttam a kiadványokból, ettől a kiadótól és szerkesztő-társamnak is állást kellett találnia, hogy remek irodalmi tevékenységét és tehetségét kamatoztathassa... illetve hogy egyáltalán meg tudjon élni... Pedig az album csakugyan egyedülálló volt... Cini most lett volna 75 éves, ha megéri... És mi jelent kikapcsolódást? - kérdezem búcsúzóul Ágitól, akivel oly sok mindenről tudnánk még beszélgetni, és aki önmagáról szól a legkevesebbet.- A zene az igazi élvezet. A klasszikus és a jó zene. Minden, ami megnyugtatóan hat... No és ez a kis hízelkedő szőrcsomó, aki szertelen bájával beragyogja az egész házat... 1996. április Új Hevesi Napló 63
