Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Bakó Ferenc: Újabb ismeretek a palócságról
Bakó Ferenc V/jAbb ismeretek a pAlócsÁgról A magyar néprajzi csoportok kutatásának történetében a palócok előkelő helyet foglalnak el. Velük indult ez a folyamat úgy 170 évvel ezelőtt és még mindig nem ért véget, mert az ember és műveltsége állandóan változik, alakul. Ezért nem lehet egyes tudományos programokat véglegesen lezárni, így a palócokét sem. Életük kultúrájuk alakulása feladatokat ró majd a jövő tudósaira is. Most azonban, egy kutatás végén megállhatunk, hogy summázzuk eredményeinket és megfogalmazzuk, mit tudunk a palócokról, mit tettünk ahhoz az ismeretanyaghoz, amit elődeink felhalmoztak. A 23 évig folytatott kutatások eredményeinek egy része materiális, kézzelfogható. Ez a megjelent négy kötet, a 34 szerző 36 tanulmányával és a 2700 oldalnyi szöveggel, a 672 képpel. A közzétett kiadványon túl múzeumi adattárakban nyugszik 700 kérdőíves füzet és ugyanannyi kézirat 60 000 oldal terjedelemben, továbbá fényképek, rajzok, mint a palóckutatás dokumentációja, ami hozzáférhető a további vizsgálatok számára. Az eredmények másik csoportja a szellemi szférához tartozik: ezek a megállapítások, rendszerezések és következtetések, amelyeket a szerzők a maguk témakörén belül szövegeztek meg. A történelem, az embertan, a nyelvészet, a néprajz (ennek társadalmi, szellemi és tárgyi világa) terén szerzett új ismeretek összegzése: a palócság mint etnikai, műveltségi csoport meghatározásához vezetett. A program fő célkitűzése ugyanis ez volt; közelebb kerülni ahhoz a kérdéshez, van-e, hogyan alakult ki és milyen a palóc csoport? A kötetek minden tanulmányának eredményét annak érdekében kell tehát szemügyre venni, hogy a Felföldön élő és a tudomány köreiben palócnak nevezett népesség 1. egy összefüggő területen lakik-e, tehát van-e közös hazája? 2. van-e közös történelme, népneve, amely folyamatos kialakulását eredményezte? 3. van-e saját nyelve, amely elkülöníti szomszédaitól? 4. szellemi és anyagi műveltségének, társadalmi szerkezetének vannak-e sajátos, összetartó vonásai? 5. van-e öntudat, tehát másnak érzi-e magát, mint szomszédai, a más táji csoportokat képező magyarok, vagy a más nemzethez tartozó szlovákok? Ebből az öt kérdéskörből első a közös haza, a Palócföld fogalma. A néprajzi és nyelvészeti irodalomban erre több teória született meg, de monográfiánk egy újabb változatot dolgozott ki. Ennek megfelelően a Palócföldet az eddig feltárt népmüveltségi és dialektikai jelenségek elterjedése alapján egy centrális tájra, egy központra és az őt körülvevő kistájakra osztottuk. A centrum: a Balassagyarmat - a szlovák határ - Putnok, illetve délen a Mátragerinc - Eger földrajzi pontokkal határolt terület 20 települése. E központi táj kultúrája fő vonalaiban egységes, részleteiben azonban több eltérést tartalmaz. így a centmm pa- lócsága 3 zónára és ezeken belül 13 kistájra oszlik, mert a 20 kutatópont egy része több települést is képvisel, amelyekkel szorosabb néprajzi rokonságban van. A kutatás a centrumon kívül s azt körülvevő elhelyezkedésben, egy palócosnak nevezhető övezet létét bizonyítja, amely Magyarországon belül 10, Szlovákiában pedig 9 kistájat ölel magába. Kívül esik ezen a régión az a 116 település a Nagyalföldön, amelyet a XVII. században palócok - és részben szlovákok telepítettek újjá. 56 IX. évfolyam 2. szám - 1999 február
