Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Löffler Erzsébet: In memoriam Bakó Ferenc
és elküldhessék nyugdíjba. Ez meg is történt, és miután új igazgatóról kellett gondoskodni, találtak is a pártbizottságon egy „megfelelő” személyt. Az illető - aki egyébként j óravaló ember volt - látogatást tett Bakó Ferencnél. Az igazgató úr irodájában, a könyvszekrény tetején egy gyönyörű parasztbarokk Madonna állt. Mielőtt a vendég megérkezett volna, így szólt hozzám Bakó Ferenc:- Erzsi, ezt a szobrot vigye át az irodájába! Attól tartok, itt már nem lesz rá többé szükség. Megtörtént a látogatás, melynek végén az új jelölt így búcsúzott el:- Nézd, Ferikém, én ezt az állást nem vállalom el. Úgy gondolom, hogy ha 35 évi, a pártapparátusban végzett munka után meg akarnak tőlem szabadulni, legalább olyan feladatot adjanak nekem, amit el is tudok látni. A szobor visszakerülése eredeti helyére szimbolikus jelentőségű volt, és közös ünnepe az egész múzeumnak. Egy év múlva aztán úgy kellett megválnia munkahelyétől, hogy nem volt kiszemelt utód, a lényeg az volt, hogy neki mennie kellett. így ment ő kétszer is nyugdíjba. Mert tudományos múlt ide, kandidátusi cím oda (akkor „még csak” az volt neki), rossz káder volt, aki ráadásul még azt is meg merte tenni, hogy kilépett a pártból. Amikor hosszas huzavona után dr. Bodó Sándor személyében végül is méltó utódja akadt az igazgatói székben, ő mindent elkövetett azért, hogy állami kitüntetéssel ismerjék el elődje több évtizedes munkásságát. Felterjesztett javaslatai azonban mindig elakadtak valahol. Bakó Ferencben mindezek ellenére sohasem volt sértettség. Mindvégig megőrizte munkánkat, egyengette pályánkat. Fia Bakó Ferencről mint emberről próbálunk képet formálni, nem kerülhetjük meg azt sem, hogy férj és apa volt. A Gondviselés olyan feleséget adott neki, aki egész személyiségét a családban betöltött hivatásának szolgálatába állította. Ezért aztán ő amolyan „elkényeztetett” ember volt, külső megjelenésén is látszott a gondos felség keze-nyoma. Bizonyára sokan irigyelték is ezért. Később azonban, amikor a sors úgy hozta, hogy a felesége egészsége megrendült, megpróbálta viszonozni azt a temérdek gondoskodást, amit ő egy életen át kapott. Reszketve aggódott, nehogy Jutkának valami baja essék, igyekezett megkímélni őt a bevásárlás és a nehéz fizikai munka nehézségétől. Megható odaadással szerették egymást és házasságuk valódi keresztény házasság volt, amelyben két ember úgy egyesült, hogy mindig és mindenben a másik javát keressék. Fia most valami összegzést kell Dr. Bakó Ferencről készítenem, az első szavak, amelyek eszembe jutnak: úriember (a szó legnemesebb értelmében), jó, korrekt, tisztességes, szerény... Eljutott a tudomány magaslataira, de valahogy ezt sohasem éreztette másokkal. Még néprajzi gyűjtőútjain is teljesen közvetlen volt, sohasem esett meg vele, hogy adatközlőit zavarba hozta volna, vagy bárki is kisebbségi érzéssel küzdött volna társaságában. Nekem jóakaróm és atyai jó barátom volt... Dr. Bakó Ferenc életének több mint nyolc évtizede úgy telt el, hogy az utolsó néhány hónapot kivéve mindvégig dolgozott, ereje teljében volt, nem hagyott rajta nyomot az idő múlása és nem kellett hosszasabban senkinek a terhére lennie. Noha voltak még tervei, a maga után hagyott életmű kerek és egész. Hátrahagyott szerettei és Eger város polgárai büszkék lehetnek rá, hogy hozzájuk, hozzánk tartozott. Istennek legyen érte hála! Új Hevesi Napló 55
